Hatvanhatodik rész

320 22 0
                                    

*Jungkook szemszöge*

Arra keltem, hogy valaki rázza a vállamat.

Egyből felültem és majdnem lefejeltem szegény Jimint.

-Menj készülődni, egy óra és indulunk-mondta.

Már a többiek is nagyban sürgölődtek, pakolták a fegyvereket és a mellényeket.

Ahhoz képest, hogy Hobi mit mondott, nagyon készültek.

Felszaladtam a szobába és gyorsan elmentem lefürödni.

Magamhoz vettem én is pár fegyvert és tárat, és visszaindultam a nappaliba.

Az indulás előtt fél órával mindenki kész volt és már nagyon menni akartunk.

Túl akartunk lenni rajta és szerettük volna magunk közt tudni Taehyungot és Liát.

Így majdnem egy órával a megbeszélt előtt értünk az őrsre.

Nagyon nagy volt a fennforgás mikor beléptünk. Mindenhol egyenruhás és civil emberel szaladgáltak, kiabálva egymás után futva dossziékkel.

Jimin is Yoongi közrefogott, amit nagyra értékeltem. Tudták, hogy nem bírom a tömeget.

Hátulról irányítottam őket, hogy merre menjünk, mert nem először jártam itt.

Mivel Hobit személyesen ismertem, és az orvosi miatt felvettem tantárgynak a pszichológiát és a kriminológiát is, már többször kértek fel segítségnek egy-egy ügy megoldásához.

Ez volt az egyetlen, amit szívesen tanultam volna, ha ott maradok. Na meg persze a gyerekorvos.

Gondolkoztam rajta, hogy mivel már van négy félévem, abból a kettőből
ledoktorálok, a tánc mellett.

De ez még nagyon átgondolás alatt van.

Hobi irodája előtt megálltunk és bekopogtunk. Majd mikor meghallottam a ‘Szabad’-ot beléptem.

-Sziasztok-nézett fel a papírkupacból.
-Bocsi, nem tudtunk tovább várni-mondta Namjoon.
-Semmi baj. Igazából a papírmunkával van baj-sóhajtott.
-Hivatalos papírok?-kérdeztem.

Bólintott.

-Imádom ezt a munkát, de a papírmunka a halálba visz.
-Cseréljünk helyet-mondtam, mire készségesen odébb ment.

Én lehuppantam a helyére, és a papírokat kezdtem rendezni. Nem ez volt az első, hogy én csináltam a papírmunkát.

Hobi utálta, én meg szerettem ezt
csinálni, így sokszor besegítettem neki.

A többiek elindultak kifele, gondolom előbb elkezdik.

Így előbb is tudunk a tettek mezejére lépni.

Ránéztem a faliórára, ami még csak fél hetet mutatott. Fáradtak voltunk, ez látszott mindenkin. Nem sokat aludtunk az éjjel, ha aludtunk is valamicskét, azt is rettentő felszínesen.

Majd egy gőzölgő bögrét raktak le a kezem mellé. Felnéztem és Hobi állt
mellettem.

-Zöld tea. A többiek a kihallgatóban-ült le velem szembe.

Bólintottam és a teámat kezdtem szürcsölni. Ő csak engem figyelt.

-Ugye tudod, hogy semmi bajuk nem lesz?-kérdezte.
-Te nyomoztál a banda után, szóval te is tudhatnád, hogy nem viccből
csinálnak bármit is. Mi van akkor, ha rájöttek, hogy bevontuk a rendőrséget, és Lia meg Tae már rég halott?

A maffia árnyékában |Taekook|Où les histoires vivent. Découvrez maintenant