A maffia árnyékában |Taekook|

Hatvannegyedik rész

*Taehyung szemszöge*

A szobában Jungkook lefektetett az ágyra és segített levenni a koszos, véres ruháimat.

-Nagyon fáj? Kell fájdalomcsillapító?
-Nem. Csak bújj be mellém.

Készségesen odajött és most kivételesen én feküdtem az ő mellkasán és nem fordítva.

Látszott rajta, hogy valami nagyon bántja, de nem volt hajlandó elmondani.

Még kell neki egy kis idő. De szorosan ölelt, mint akinek az élete múlik rajta.

Az előző fájdalomcsillapító, és a mai fáradtság erőt vett mindkettőnkön és elaludtunk.

Másnap reggel Jungkook mellkasán ébredtem. Kimásztam mellőle és
elindultam le a konyhába.

Bár nem ment olyan gyorsan, mint ahogy én gondoltam, mert rettentően fájt az oldalam.

A konyhában Yoongival és a konyhapulton ülő Jiminnel találtam szembe magam.

-Jó reggelt. Kávé a kávéfőzőben-mondta Jimin, aki maga is egy bögrét szorongatott.

Kérdőn néztem rá, mert ő is, mint Jungkook nem szokott kávézni.

-Fáradt vagyok na-sütötte le a szemét.

Yoongi egy bögre kávét nyomott a kezembe hatalmas vigyorral az arcán.

Volt egy sejtésem miért kellett az a kávé Jiminnek.

Odavánszorogtam a kanapéhoz, ami még mindig egy pléddel volt leterítve.

Namjoon és Jin már ott ültek és halkan beszélgettek.

-Jungkookot hol hagytad?-nézett rám Jin.
-Itt vagyok-jött a válasz a lépcső aljáról.
-Tae. Hogy van az oldalad?-jött oda hozzám.
-Fáj.

A homlokomra rakta a kezét, és besétált a konyhába, majd egy pirulával tért vissza.
-Lázad nincs, ezt meg vedd be.

Engedelmesen bevettem, és visszament Yoonginak segíteni. Nagyon fáradtnak tűnt, és bántotta valami.

De már nem fogom békén hagyni, ha kell szavanként húzom ki belőle mi is történt.

De a többieken is látszott, hogy kezdik elveszíteni a türelmüket. Majd
tányérokkal a kezükben leültek ők hárman is és enni kezdtünk.

Jungkook alig evett valamit. Szinte csak turkálta a tányéron levő ételt.

-Kookie...
-Tegnap miért rohantál át?-nézett Jiminre.

Jimin majdnem félrenyelt.

-Hát, akikkel összevesztem adtak pár tippet, hogy legyen miért aggódni-motyogta.

Jungkook csak a szemöldökét ráncolta.

-Elmondod mi történt?-kérdezte Yoongi.

Kookie keze remegni kezdett, ezért közelebb csúsztam hozzá és átöleltem.

Ő óvatosan hozzám bújt és a remegő kezét bámulta.

-Tegnap épp kaját akartam csinálni, mikor meghallottam, hogy a kulcs a
zárból a földre esett-suttogta.

Megfogtam a kezét, és próbáltam nyugodt maradni.

-Mivel már Jin egyszer bejött így, először nem aggódtam, de mikor nem köszönt, és kilestem a konyhából egy símaszkos fickót láttam. Ő is észrevett engem és én...

Elcsuklott a hangja.

-Azt tetted, amire tanítottunk-mondta Namjoon.

Jungkook bólogatott és a szemét törölgette.