A maffia árnyékában |Taekook|

Negyvenötödik rész

Meanwhile

*Jungkook szemszöge*

Valaki a vállamat kezdte rázni.

-Jungkook ébredj, el kell mennünk a lányokért.

Felemeltem a fejem, és Tae arcával találtam szembe magam. Egyből kinyíltak a szemeim.

-Öltözz fel, én addig csinálok szendvicset, és séta közben megeszed.

Majd elhagyta a szobát. Felültem az ágyban, de felszisszentem, mert még mindig fájt a fenekem.

Tegnap Taehyung morci volt. És igényt tartott a seggemre.

Amit egyáltalán nem bántam, de a fenekem fájt.

És most, mintha Tae máshogy viselkedett volna. Bár lehet csak beképzelem.

Gyorsan magamra kaptam a ruháim, és Tae egyik pulcsiját.

Nagy volt rám, de imádtam az illatát, és a tudatot, hogy ez az övé.

Leszaladtam a lépcsőn.

Azt vettem észre, hogy napról napra otthonosabban közlekedek.

Pedig nehezen viselem a környezetváltozást. De most tök jól kezelem, és ennek nagyon örülök.

Mondjuk lehet ennek Taehyungnak is van egy kis köze, de ez van.

Tae már az ajtóban állt, cipőt húztam és elindultunk Jinékhez. Namjoon Taera bízta a kocsi, hogy el tudjunk menni Yunáért is.

Meg elvileg az a kocsi nincs nyilvántartva sehol, szóval biztonságos.

Tae a kezembe nyomta a szendvicset
és zsebre vágta a kezét.

-Edd meg, szükség lesz az energiára.
-Taetae baj van?
-Nem, miért?
-Mert olyan furán viselkedsz.

Nem mondott erre semmit. Mintha felvértezte volna valami ellen magát.

Megbontottam a szendvicset és csöndben enni kezdtem.

-Te ettél már?
-Nem vagyok éhes-jött a szűkszavú válasz.

Ezek szerint csak nem volt ideje enni.

Elfeleztem a szendvicset és felé nyújtottam.

Kérdőn nézett rám.

-Ha nem eszed meg, én se eszek-fenyegettem meg.

Elvette a szendvicset és majszolni kezdte.

Megállt egy kávézónál, és elvitelre kért magának egy fekete kávét.

Odaértünk Jinék házához. Bekopogtunk és mikor Namjoon ajtót nyitott Lia száguldott a karjainkba.

-Kookie ma is velünk leszel?-nézett rám csillogó szemmel.
-Igen, egész nap.

Leraktuk a leányt a földre. És elindultunk befele.

-Összepakoltál már?-kérdezte Taehyung.
-Még nem csinált semmit, csak fel alá szaladgált izgalmában, amikor
megtudta, hogy jöttök érte-szólalt meg Namjoon.
-Gyere segítek összepakolni-nyújtottam a kezem a kislány felé.
-Jó, megmutatom hol a szobám. Vihetek könyvet is?
-Persze, Taenél nem sok könyv van. Meg most lesz még valaki, akinek
olvasni kell.
-Kinek?-csillant fel a szeme.

A kezemnél fogva elkezdett húzni fel a lépcsőn.

-Az egyik barátomnak kisbabájuk van, és ma ő is velünk lesz.
-Egy babaa?
-Egy kislány, Yunának hívják. De nagyon óvatosnak kell vele lenned. Ő még nagyon picike.
-Jó, vigyázok rá, ha kell-bólogatott komolyan és elkezdte összepakolni a
játékait.