A maffia árnyékában |Taekook|

Tizenkilencedik rész

*Jungkook szemszöge*

Siettem Hobiékhoz, mert már megint késésben voltam. Mikor odaértem
teljesen kifáradtam.

Kopogtam, és próbáltam normalizálni a légzésemet.

-Szia Jungkook, gyere be-köszönt Hobi és kitárta az ajtót.
-Huhh, sziasztok-halkan beszéltem, mert lehet, hogy Yuna alszik.
-Elég gyorsan hozzászoktál a gyereknevelés egyik alapjához-lépett hozzánk Becky Yunával a kezében.
-Gyorsabban mint a drága apuka-nézett Hobira.

Ő csak nevetett. Imádtam, amikor így csipkelődtek egymással.

Hobi munkája és Yuna miatt kicsit feszült volt az elmúlt időszak. Volt jó pár összeveszésük is.

De szerencsére mindig sikerült megbeszélniük.

-Jungkook, egy pár régi barátom is eljönne velünk inni, ugye nem baj?-nézett rám kérdőn.

Tudja, hogy nehezen jövök ki az emberekkel.

Ezért is lepődött meg amikor elmeséltem, hogy találkozgatok valakivel.

Majd mikor Taehyungot elvittem a
keresztelőre, és úgy mutattam be, mint egy kedves barátot, egyből levágta,hogy nem csak barátok vagyunk és ő az, akivel igazából találkozgatok.

De uszonyat aranyosan reagálták le Beckyvel. Mondták, hogy őket ez nem érdekli, csak az számít, hogy én boldog legyek.

Szöges ellentétei a szüleimnek. Valószínüleg ezért sem kedvelik egymást.

-Persze hogy nem, a te szülinapodról van szó-mosolyogtam rá.
-Rendben. Előtte még beülünk kajálni valahová, utána megyünk inni-mondta.
-Akkor mi elmentünk-megcsókolta Beckyt és puszit nyomott Yuna fejére.
-Hobi, ne siessetek haza, bulizzátok ki magatokat. De azért ésszel és vigyázzatok magatokra-mondta Becky.

Kiléptünk az ajtón és elindultunk egy étterem felé.

A barátai egész rendesnek tűntek. De nehezen oldódtam fel.

Valahogy Taehyunggal sokkal könnyebben ment. Magam sem értem miért.

Olyan hat óra környékén kisétáltunk az étteremből, és elindultunk a közeli bár felé.

Nem akartam sokat inni. Otthon egy Taehyung várt engem. Szerettem volna még beszélhetni vele. Vagy egyéb mást csinálni vele...

Pár nap múlva vissza kell mennie dolgozni, és nem lesz már annyi szabadideje.

Meg persze nekem is nem sokára kezdődik a tanítás.

Igazából már készen álltam. Csak nem akartam elsietni ezt az egészet.

Na meg persze féltem is. Sosem voltam még együtt férfival.

Beültünk egy boxba, és kikértük az italokat. A többiek elég hamar leitták magukat, én se voltam már teljesen józan.

De leálltam, mikor érzetem, hogy sok lenne.

-Kimegyek a mosdóba. Vigyázol a telefonomra?-néztem Hobira.
-Persze, add csak-
-Köszönöm-kezébe nyomtam, majd kiindultam a mosdóba.

Hobi is ittas állapotban volt, de így is figyelt rám, nehogy kényelmetlenül érezzem magam.

Pont ezért imádtam. Figyelmes volt és nagyon kedves, mintha a bátyám lett volna.

Mikor visszaértem Hobi arcán furcsa mosoly játszott.

-Történt valami?-kérdeztem.
-Várj tíz percet és megtudod.
-Micsoda?-nem értettem, de nem volt hajlandó bővebb választ adni.