A maffia árnyékában |Taekook|

Huszonhatodik rész

*Taehyung szemszöge*

A kanapémon ültem és azon gondolkoztam, mit is kéne most csináljak.

Azért hagytam ott, hogy ne essen baja. Erre most jön ez. Mégis mit kéne tennem a kialakult helyzettel?

Megölni nem fogom, ez egyértelmű, de ha nem teszem meg amit kértek nem csak neki a többieknek is bajuk eshet.

A többiek elvállaltak egy kisebb ügyet. Szerencsére ott csak figyelmeztetni kell néhány embert, azt mondták azt holnap le is zavarják gyorsan.

De én mihez kezdjek?

Amióta hazaértem ezen gondolkozok, de sehogy nem jutok dűlőre.

Ez még rosszabb, mint amikor Jiminnel összevesztünk és nem tudtam sehogy sem kibékíteni.

Ráadásul Jungkookhoz szerettem volna visszamenni, ha kiszállunk a
bandából.

Ha visszaengedne.

De így, hogy kiiktatási parancs van ellene...

A lényeg, hogy meg ne találja előttem valaki és ne essen semmi bántódása.

Döntöttem, mindenképp időre van szükségem, hogy kitaláljam mi legyen, és addig Kookiet is biztonságban kéne tartanom.

Erre pedig csak egy módszert tudtam.

Remélem szóba áll még velem.

*Jungkook szemszöge*

Nem vagyok jól. Mármint fizikailag teljesen oké minden. De belekerültem abba a gödörbe, amiből már nagyjából sikerült kimásznom.

Utálom magam, hogy megint itt tartok.

Mondjuk ezalatt a három nap alatt, amíg besegítettem Beckynek, mert Hobinak el kellett utaznia, kicsit jobban érzem magam.

Yuna rettentő gyorsan nő, és iszonyatosan aranyos.

Már vagy két napja folyik a tanítás az egyetemen, de nem járok be.

Nehezemre esik bármit is csinálni, nemhogy bejárni a sok idióta, egocentrikus hülyegyerek közé.

Azt még nem tudom, hogy a szüleimnek, hogy és miként tálalom, de elegem van.

Tegnap jöttem haza Beckyéktől, mikor Hobi hazaért. Azóta az ágyamban
fekszek és nem csinálok semmit.

Amióta Taehyung szó nélkül lelépett egy nyugodt éjszakám nincs. A karmolások nem olyan durvák, de lett egy két hegem.

Tae azóta sem írt, és az ezüsthajút sem láttam, pedig minden nap beültem
egy csésze teára pont miatta, hátha tudok kérdezni pár dolgot Taeről.

Sikerült elszunyókálnom pár órára, a csengő hangja ébresztett fel. Ki az, aki hajnali egykor képes hozzám felcsöngetni?

Kimentem ajtót nyitni, és mikor kinyitottam az ajtót egy kéz tapadt a számra, és visszalökött a lakásba, berúgta maga mögött az ajtót, és neki szorított annak.

Másik kezével elfordította a kulcsot a zárban.

Elfogott a halálfélelem. Itt ért véget az egész...

-Jungkook tudom, hogy a frászt hoztam rád, de kérlek hagyd abba a
kapálózást és hallgass végig-ismerős ez a hang.

Amikor eljutott a tudatomig, hogy ki áll velem szemben, abbahagytam a ficánkolást.

-Jó fiú-kirázott a hideg-most elveszem a kezemet a szád elől, de ne kiabálj,
mert nem állok jót magamért.

Majd lassan elvette a kezét, és én belenéztem abba a gyönyörű szempárba.