A maffia árnyékában |Taekook|

Tizenötödik rész

*Taehyung szemszöge*

Másnap reggel szarul keltem, és nem volt túl jókedvem.

Yoongiék még aludtak mikor én elmentem, így útközben vettem magamnak egy fánkot, és egy csésze kávét.

Gyalog voltam, mert nem volt kedvem autózni.

Beléptem az épületbe, és szerencsére fél óra alatt letudtuk az egész papír marhaságot.

-Akkor jövő héttől életbe lép a szerződés-mondtam-aztán semmi hülyeség.

Elköszöntem és távoztam. Hazafele vettem Jiminéknek reggelit, majd mikor a lakásba értem leraktam nekik az étkező asztalra.

Aztán elkezdtem összepakolni a cuccomat, hogy minél előbb mehessünk haza.

Nem tudom mi miatt siettem ennyire. Vagyis sejtettem, de nem mi, hanem inkább ki miatt volt már nagyon mehetnékem erről a helyről.

Jimin jött ki az ajtón.

-Egy óra és indulunk haza, reggeli az asztalon-mondtam.
-Már el is intézted?-nézett csodálkozva.
-Persze-mondtam, ő csak bólintott és visszament felkelteni Yoongit.

Már az autóban ültünk, hazafelé tartva, mikor elfogott az izgulás. Végre újra láthatom. És ez feltűnt a hátsó ülésen ülő párocskának is.

-Tae, miért akarsz ilyen gyorsan hazaérni?-kérdezték.
-Mert valószínűleg kapok egy hónap szabadságot-hárítottam, de nem nagyon hittek nekem.

Három hosszú óra után végre megérkeztünk. Megálltam a házuk előtt. Ők kipattantak és mentek volna, mikor utánuk szóltam.

-Azért ezt az egészet mondjátok majd Namjoonéknak is, ha kell akkor ki tudjanak rángatni a szarból.
-Rendben. Ma úgyis átmegyünk hozzájuk-Jimin nagyot sóhajtott, gondolom féltette a párját.

Szar ügy Szöul egyik leghíresebb és legveszélyesebb bandájába tartozni.

-Megoldjuk. Köszi a fuvart Tae-mondta Yoongi és kézen fogta Jimint majd bementek az épületbe.

Én elindultam a kávézóba, és alig bírtam magammal. Beléptem, a tekintetemmel rögtön őt kerestem, de sehol nem találtam.

-Taehyung, be tudnál jönni az irodámba?-kérdezte Yeji.

-Neked is szia, és igen. Megyek-túl komoly volt.
-Foglalj helyet-mondta mikor beléptem.
-Köszi, inkább állnék-túlságosan is komoly volt.
-Miről akartál beszélni velem?-deja vu. Pont, mint múltkor.
-Tudod...múltkor szó volt Ryujinról.
-Igen?

-Mindent elmondott. Rólad is és a bandáról is. Először majdnem a rendőrségre mentem, de meggyőzött, hogy ő már kiszállt. És én hiszek neki. Vagy legalábbis szeretnék. És tudom, hogy azt mondta, hogy te rossz ember vagy, és hogy kerüljelek el. De téged nem ilyennek ismertelek meg-mondta végig a szemembe nézve.

-Szóval-mély levegőt vett-szeretném megkérdezni, hogy Ryujin igazat mondott-e. Tényleg kiszállt? Azóta kicsit feszült köztünk a légkör és-itt közbevágtam.

- Yeji, a banda tudomása szerint Ryujin évekkel ezelőtt meghallt. Nem hazudott neked. Ezért mondtam, hogy mondd meg neki, hogy nem szólok semmit. Mert ha megtudnák, hogy életben van, biztosan megölnék. Most már végleg.

-Te jó ég-suttogta.
-És igen én is bandatag vagyok, de ide csak enni járok, és egy bizonyos valaki miatt. Nem fogom rátok hozni a bajt. Szóval, ha válaszolsz egy kérdésemre, elmegyek és nem jövök vissza.
-De nem kell Taehyung, itt te is ugyanolyan vendég vagy.
-De ha egyszer bejön egy másik tag, és meglátja Ryujint lehet nem így fog reagálni, mint én. Sőt ebben biztos vagyok. Szóval nektek biztonságosabb, ha nem jövök többet.
-Köszönöm-könnyes volt a szeme.

Én is sajnáltam, de tényleg nem akartam bajt hozni a fejükre. Erre nem nagyon jártak a bandák, de ha engem keresnek, és véletlen meglátják Ryujint, azt nem ússza meg élve. Jobb az óvatosság.

-Mit szeretnél tudni?-kérdezte.
-Jeon Jungkook-kezdtem.
-Ahha. Szóval megtetszett-vigyorgott rám-sajnos ki kellett rúgnom tegnap.
-Micsoda?
-Fejen borította az egyik törzsvendégünket. Én neki hittem, de a vendég már a feljelentéssel dobálózott. És csak ezzel tudtam lehűteni. De ha kell meg tudom adni a címét.
-Azt én is tudom. Csak meglepődtem, hogy nem láttam ma itt.
-Értem. Hát, akkor örülök, hogy megismerhettelek. És vigyázz magadra-kijött az asztal mögül és szorosan megölelt.
-Te is. Legyetek óvatosak.

Kivettem egy cetlit a zsebemből és ráfirkantottam a telefon számomat.

-Ha bármi történne hívjatok-a kezébe nyomtam és egy puszit nyomtam a homlokára.
-Köszönjük-suttogta.

Kisétáltam, és hazafele indultam. Amint a lakásomra értem, leparkoltam a kocsit, elmentem lefürödni, aztán Jungkook háza felé vettem az irányt.

Mikor odaértem kopogtam, majd egy kis idő után nyílt is az ajtó, és szembe találtam magam a világ legédesebb arcával.