Az ezüst róka meséje (Jimin ff.)

Egy, nem túl felhőtlen beszélgetés

~Ha Eun szemszöge~

A történet befejeztével néma csendben ültünk egymással szemben. A hallottakat emésztgettük. Eleinte én is szkeptikusan fogadtam ezt a Hangcsapdászos dolgot, de egyelőre ez tűnik az egyetlen logikus magyarázatnak. Eddig mindig azon problémáztam, hogy dadogok. És most tessék: már hangom sincs. Asszem erre mondják, hogy aki a kicsit nem becsüli, a nagyot sem érdemli.
-És van rá esély, hogy visszakapjam a hangomat? - fordultam a kedves idős hölgy felé.

Ő már az elején is szimpatikus volt nekem, nem úgy, mint az unokája. Ez a srác képes volt kurvának nézni! Először nem is tudtam eldönteni, hogy felpofozzam, vagy elsírjam magam szégyenemben. Ez a perverz valamiért kifejezetten ellenszenves velem, mint egy sértett kisgyerek, akitől elveszik a kedvenc játékát. Most is úgy méreget barna szemeivel, mint aki meg akar ölni, tisztára, mint a zenetörténet professzorom egy helytelen válasz után. Csak egy bajusz hiányzik és úgy néznének ki, mint két tojás. Na jó azzal az eltéréssel, hogy Sam olyan 22 lehetett, vékonyabb volt és izmosabb. Ja és vörösesbarna haja, a rókák bundáját idézte.

-Hát… Lehet, hogy nem igaz ez a történet, ennyi idő távlatából már sosem tudjuk meg. Viszont ne keseredj el, létezik egy másik megoldás is…
-Ugye, nem arra gondolsz? - vágott közbe a srác, arcán vegyes érzelmekkel. Mintha egy csöpp félelmet is felfedeztem volna köztük. Mi lehet az, ami még őt is ennyire elrettenti?
-De igen, arra. És az a legkevesebb, hogy te pedig segítesz neki azok után, ahogy viselkedtél vele!
-Nem, ezt te sem gondolhatod komolyan, túl veszélyes, nem ér meg ennyit! Főleg, ha egy idegenről van szó! Arról nem is beszélve, hogy nem közösködöm vele!
-Ne légy már ilyen gyerekes!
-Öhm… - kezdtem volna bele, de senki nem figyelt rám. Megböktem, a hozzám közelebb eső Sam vállát, aki erre mérgesen pillantott rám,viszont most már mindketten rám néztek.
-Mi van? - kérdezte ingerülten.
-Miről van szó? - már előre féltem a választól.
-Van egy forrás, aminek ha valaki iszik a vizéből, egy-két betegség kivételével képes mindent meggyógyítani. Ha iszol belőle, talán a hangodat is visszaadhatja. De ezt még senki sem próbálta ezelőtt.
-Értem… És most jön,a nagybetűs de - gondolom -, mert az mindig van.
-Valóban… Nem olyan egyszerű eljutni oda, eddig összesen csak egy valakinek sikerült. Ha igaz a szóbeszéd, akkor egy Rókának.
-Rengeteg, nehézségen kell addig túljutni, most nem fárasztanálak kedvesem a részletekkel. Legyen annyi elég, a legtöbb delikvens már az elején feladta, a maradék pedig soha többet nem került elő.

-Várjunk, mi…? Jól hallottam, hogy rókát tetszett mondani? Ezt nem igazán értem… - zavarodtam össze teljes mértékben. Egy állat miért olyan nagy dolog?
-Hát téged meg honnan szalasztottak, hogy még ezt sem tudod? - hallottam Sam lesajnáló, ugyanakkor picit meglepett hangját.
-S, hangnem! - szólt közbe villogó szemekkel a nagyanyja. A srácot ez nem igazán hatotta meg. Nagy levegőt vett, majd azt ki fújva nagy kegyesen belekezdett a magyarázatba. Nem is értem hogyan tudja Charlotte elviselni őt. Eléggé kibírhatatlan egy személyiség, ezt már pár perc alatt le lehet szűrni.

-Szóval… Hol is kezdjem…?
-Mondjuk az elején. - "vágtam" közbe.
-Gondoltam. - forgatta szemeit, de végre belevágott a mesélésbe, jobban mondva a magyarázatba.
-Itt Animáliumban mindenki valamelyik "fajhoz", szebben megfogalmazva, törzshöz tartozik. Ahogy a Birodalom neve is mutatja, ezek a törzsek állatokról kapták a nevüket.
- Ez idáig megvan ugye? - fordult felém, de kikerekedett szemeimet látva megcsóválta a fejét. - De most komolyan kérdezem, melyik Királyságból szöktél, hogy még ezt sem tudod? - hangja hitetlenkedésről árulkodott.

Máig azt sem tudtam, létezik ez a világ, hát még azt, hogy több is van belőle. Persze, ő ezt nem tudhatja.

-Rengeteg törzs létezik, konkrétan ahány állatfajta, annyi. Annak is van jelentősége, hogy hova tartozol. Mindenki olyan állattá tud átváltozni, mint amelyik állatról kapta a törzse a nevét. Az ember külsejéről, szagáról egyszerűen meg lehet állapítani hová tartozik. Mint rájöhettél, mi rókák vagyunk. - intett Charlotte felé, aki másra se várt, teste el kezdett zsugorodni és körvonalai vibrálni kezdtek, mint nagy melegben a levegő részecskéi. Változásokon ment keresztül, átalakult. Két fülecske nőtt ki a feje tetején, majd egy fehérvégű vöröses farok is megjelent.