Az ezüst róka meséje (Jimin ff.)

Pocokváros

~Ha Eun szemszöge~

Már harmadik napja róttuk megállíthatatlanul az előttünk elterülő poros országutat. Ruháinkon vékonyan ült meg a felverődő por, úgy éreztem magam, mint akit akarata ellenére barna cukorba forgattak. S ami a legrosszabb volt az egészben: a lerakódott makacs szemcsék folyamatosan vakarózásra ingereltek. A táj továbbra sem kecsegtetett semmi változatossággal, itt-ott néhány cserje és fa helyezkedett el véletlenszerűen, akár a lehullott falevelek. Már azt hittem sosem szabadulok innen.

Taehyunggal hamar megtaláltam a közös hangot, már az első pillanatban tetszett a belőle áradó gyerekesség, amit persze nem negatívan értek. Hanem inkább úgy, hogy ritkák manapság az olyan emberek, akik a gyermekek kíváncsiságával fordulnak az őket körülvevő világ felé. Akik mindenről mindent tudni szeretnének, jobban meg ismerni mindent, ami csak a szemük elé tárul. S akikből még nem halt ki az a fajta naivitás, hogy a világ többnyire egy szép és csodálatos hely, amelyben az emberek is kedvesek és segítőkészek.

Mint tudjuk, ez régóta nem így van. Az emberek mértéktelen birtoklásvágya, pénzimádata és brutalitása alapjaiban teszi tönkre a társadalmat és sajnos ez csak egyre rosszabb és rosszabb lesz, ahogy újabb és újabb módszereket találnak ki a másik kizsákmányolására. Ez ebben a világban sincs másként. Elég csak megnézni a Rókák helyzetét. Vagy ha messzebb szeretnénk menni, akkor Kristáliumot, ahol konkrétan egy, az indiaihoz hasonló kasztrendszer épült ki. Ahol az "érinthetetleneket", a társadalom legalsóbb szintjének tagjait emberszámba se nagyon veszik és szinte állatokként bánnak velük. Szerintem még sosem volt akkora szükség, mint most a Tae féle emberekre.

Sammel kapcsolatban nem sikerült eredményt elérnem, sőt az is lehet, belém vetett bizalmának gyökeret verő palántája sorvadásnak indult. Akárhányszor beszéltem vele eddig - nem nagyon volt hozzám kedves szava -,de legalább váltottunk egymással pár szót. Amióta elhagytuk Animáliát, alig szólt bármit is, max akkor nyitott ki a száját egy-két szó erejéig, ha máshogy nem tudta kifejezni magát. Mindketten aggódtunk érte, csak nekem nem volt elég merszem megkérdezni, mi a baja. Mert egyértelműen nem volt rendben vele valami. A magasabb fiú szerencsére nem volt ilyen félénk.

-Na jó, ezt nem vagyok hajlandó tovább nézni! Mi a baj, Sam? - elégelte meg Tae is.
-Semmiség! - legyintett egy aprót a fiú.

Ennyivel el is intézve a témát. A továbbiakban nem hoztuk fel. Ha akar, majd úgyis beszél róla valamelyikünkkel. Előbb vagy utóbb, remélhetőleg... Mert ami késik az nem mind gyorsvonat.

Számításaink szerint ma estére kellett Pocokvárosba érnünk. Ezért is láttam alkalmasnak az időt arra, hogy a város felől tudakozódjak a fiúknál. Valószínűleg a Nagy Kontinensről szóló könyvben is esett róla szó, de nem találtam fontosnak utána nézni, most meg nincs is rá lehetőségem, hiszen szándékosan otthon hagytuk az enciklopédiát.

-Öhm... Valamelyikőtök járt már Pocokvárosban? - tettem fel a kérdést.
-Én igen.
-Én nem, nem nagyon szoktam elhagyni a fővárost. - válaszolt vonakodva Sam. Hangján érezni lehetett, hogy erre azért nem túl büszke.
-És milyen? - intéztem immár csak Taehyungnak a szavaimat.
-Azért jártam ott párszor, mert ott laknak az anyai nagyszüleim és néha meg szoktuk őket látogatni anyával.

Az utolsó szónál lehajtotta a fejét, arcára szomorkás mosoly csücsült. Valószínűleg már bánta, hogy nem búcsúzott el tőle. Sőt, szerintem biztosan aggódik érte és hiányolja is, hiszen elmondása szerint nagy ritkán töltöttek el időt egymás nélkül.

-Ahogy a neve is mutatja, nagy számú a Pocok törzsbe tartozó lakosság aránya, de ahogy mindenhol, itt is élnek Rókák és Farkasok is. A Pockoknak különösen jó érzékük van a pénzhez és az üzlethez, ezért többségük az ezekhez kapcsolódó szakmákban dolgozik. Tehát pénzváltókként, bankokban vagy akár kereskedőkként is. Ezek pedig elég jövedelmező állások, így a Pockok a társadalomban a gazdagabb rétegben képviseltetik magukat. Akik pedig nagy pénzekkel bánnak egy idő után zsugorivá is válhatnak. Ez konkrétan "tömegbetegségként" ütötte fel náluk a fejét az utóbbi időben. Nem véletlenül a Pénzes Pocok az úgynevezett gúnynevük.