Kérem, Mr. Malfoy! |BEFEJEZETT|

Halley

A tanév utolsó két hete csigalassúsággal, kínok között telt el. És ezzel egy kicsit sem estem túlzásba.

Kezdjük azzal, ami inkább meglepett, mint elkeserített: Lucius Malfoy nem válaszolt a levelemre. Abban a levélben elmondtam neki mindent, ami azóta a végzetes nap óta történt velem. Perselus portréját, Mavis gyűlöletét, a családom kirekesztését és ellenem fordulását, a munkahelyi bonyodalmaimat. És persze megpróbáltam neki elmagyarázni a bennem kavargó érzéseket vele kapcsolatban. Ez nem helyes. Családom van, ahogy magának is – írtam neki, de még én is éreztem, mennyire nevetséges ez az indok a jelenlegi helyzetben. Tisztában van vele, hogy vonzódom hozzá. Amikor aznap majdnem megcsókolt, úgy éreztem magam, mintha újra kamasz lennék, aki azzal a fiúval maradt kettesben, akiért titokban epekedik évek óta. Merlinre, hiszen minden ajándékától repestem az örömtől! Zavarba hoztak a saját gondolataim, így inkább gyorsan megköszöntem az ajándékokat a következő bekezdésben. Aztán megírtam, mennyire röstellem, hogy eddig nem válaszoltam neki. Ezt is zavaros érzelmeimre fogtam. Végül esküdöztem, hogy nem felejtettem el az ígéretemet, miszerint meglátogatom a kúriáján, de időt kértem. Először rendbe kell hoznom az életemet. A többi dolog ráér.

A családom és a karrierem romokban hevert. Rosalie minden gyógynövénytan órán lehajtott fejjel jegyzetelt és végezte a feladatokat. Akárhányszor odaléptem hozzá, hogy ellenőrizzem, hogyan halad, elhúzódott tőlem. A többiek pedig tőle. Amikor Lily visszatért a „kényszervakációról", maga mellé állította a közös barátaikat, a lányomat pedig levegőnek nézte. A megérkezése napján Rosalie próbált vele beszélgetést kezdeményezni, mire Lily hangosan, hogy elnyomja egykori barátnője hangját, Billt kezdte faggatni a hétről, amit igazgatói utasításra kihagyott.

Meglehet, hogy paranoiás vagyok, de a kezdetektől olyan érzésem volt, hogy Vincent ellenem hangolta a kollégáinkat. Mindenki kerül, nem szívesen beszélnek velem, igyekeznek csak akkor hozzám szólni, ha tényleg senki más nem tudja a választ. Valamennyien sietnek a reggelivel (sőt, van, aki ki is hagyja), aztán egy szó nélkül egyedül hagynak a hatalmas tanári asztalnál. Kezdetben még jöttek az egyértelműen kamu kifogások, hogy még át kell nézni az óratervet, elő kell készíteni az eszközöket, de pár nap alatt ez is elmaradt. Persze Vincent nem rejtette véka alá a véleményét velem kapcsolatban: benyomakodott Travis és Jenna közé, így teljesen elszigetelődve éreztem magam, hiszen a másik oldalamon Perselus halála óta üresen állt a szék. Jenna volt az, akit igazán kedveltem a tanári karból, elvégre nem egyszer letörte Travis szarvát, amikor a férfi acsarkodni akart Perselussal. Nem csoda, hogy megrémített, amikor először lettem figyelmes rá, milyen élénken elbeszélget Travisszel és a férjemmel. Hermione, Harry, Ron és Hagrid nem igazán tudták, mihez kezdjenek. Egyrészt biztos voltam benne, nem hisznek el mindent, amit Mavis írt abban a cikkben, viszont nem kerülte el a figyelmüket, mennyire feszült voltam az utóbbi időben. De ők legalább igyekeztek rám mosolyogni, ha elmentünk egymás mellett vagy összeakadt a tekintetünk, de ennél többet nem tettek, mintha várnának valamire. Pontosabban: valakire. Nevezetesen az igazgatónőre. Minerva az egyetlen, aki semleges maradt, de mivel nem tesz túl nagy erőfeszítéseket annak érdekében, hogy Vincent abbahagyja a hátam mögötti rágalmazást, már benne sem bízom igazán, holott igazság szerint én is azt várom, mint az egykori aranytrió: hogy nyilvánítsa ki a véleményét. Igazából már az sem számítana, ha kiderül, Mavisnek hisz, csak tudjam végre, van-e még olyan személy ebben a Merlin verte iskolában, akire számíthatok.

A diákok szemében is egyre kisebb volt a tekintélyem. Megcsinálták ugyan, amit kértem tőlük, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni azokat a mindent elmondó, lopott pillantásokat, amiket egymással váltottak. Egyszer elszakadt nálam a cérna, és büntetőmunkára ítéltem a Mardekár és a Griffendél elsőéveseit egy közös óra után. Travis, akit ideiglenesen kineveztek a Mardekár házvezető tanárának, ezt persze nem hagyta szó nélkül, panaszt tett Minervánál, amihez Harry is csatlakozott (kisebb hidegzuhanyként ért, amikor megtudtam, hogy a griffendélesek házvezetője is bepanaszolt). Minerva, igazolva, hogy nem igazán tudta, mit kezdjen velem és a kialakult helyzettel, érvénytelenítette a büntetőmunkát, és kijelentette, hogy az év végi gyógynövénytan vizsgák elmaradnak. Az utolsó héten nem taníthattam, mondván, úgyis felesleges, ha lemondták a tárgyam vizsgáit.