Kérem, Mr. Malfoy! |BEFEJEZETT|

Halley

Rosalie mindig izgult az év végi vizsgák miatt. Most is, hiába írtunk még csak májust, javában tanulta már a legnehezebb bájitalok elkészítésének lépéseit. Ebben nagyon hasonlított rám, viszont pont emiatt rossz volt belegondolni, mennyire pánikba fog esni jövőre a RAVASZ vizsgák előtt. A tavalyi RBF-eket megelőző napon annyira izgult, hogy végigsírta az éjszakát. A vizsgán nem azért rimánkodtam, hogy engedjék át, mert a lányom igenis mindent tudott, hanem azért, hogy ne kapjon pánikrohamot, amint leteszik elé a feladatlapot.

- Lily is ennyire izgul? – kérdeztem, csak hogy végre felnézzen a könyvből. Ki is érdemeltem egy szúrós pillantást.

- Komolyan, anya, mióta is ismered a legjobb barátnőmet? Ja, persze, azóta, hogy keresztanyu terhes lett vele – ironizált Rosalie. – Mikor láttad tizenhat év alatt Lilyt idegesnek?

- Mondjuk amikor szakítottak Jayjel. Vagy amikor az apja őt is megbüntette azért, mert nem készítette el a beadandót bájitaltanra. Esetleg amikor...

- Úgy értem, év végi vizsga miatt – szakított félbe a lányom. – Mondjuk igaz, amióta Jay és ő szétmentek, nemcsak a fiú, hanem Bill és William is kiállhatatlanul viselkedik vele.

- Hiszen tudod, hogy Jay és Bill apjával, meg William anyjával én, apád és a keresztanyád enyhén szólva nem voltunk jóban. Én már attól padlót fogtam, amikor Lily közölte, hogy Jayjel randiznak.

Rosalie felnevetett.

- Keresztanyu feje mindent vitt.

- Nem mondanám, hogy meglepődtem rajta – mosolyodtam el én is. – Russel Anderson fia és az ő lánya... Érdekes páros voltak.

- Lehet jobb is, hogy vége – szúrta közbe Rosalie, mire kérdőn néztem rá. – Á, semmi, csak Jay időnként odaszólt dolgokat, amik nem estek jól Lilynek. Nem akarta megbántani, ebben biztos vagyok, csak kiszólt belőle az aranyvérű.

- És Bill Clark meg William Jones? Velük mi a helyzet?

- Mi lenne? – kérdezett vissza, és újra kézbe vette a könyvet. – Egyikük sem aranyvérű, szóval nem igazán tudnak helyeselni Jay beszólásaira. Az olyan lenne, mintha saját magukat szúrnák hátba. Van még valami, vagy tanulhatok végre?

- Túl sokat tanulsz – álltam fel a fotelből. – Le sem tagadhatnád, hogy az én lányom vagy – tettem még hozzá, de Rosalie már elhelyezkedett a kanapén, és újra elmerült a bájitalok világában.

Először szíven ütött, hogy Perselus tantárgyát jobban szereti, mint az enyémet vagy az apjáét, holott mindenből jó jegyei voltak. Vincent majdnem rosszul lett, amikor tavaly közölte, hogy leadja a mágiatörténetet, és a bájitaltan és a gyógynövénytan mellé a bűbájtant tartja meg az utolsó két évre. Akkoriban voltak az ötödévesek személyes konzultációi a házvezető tanárokkal, sejtettem, hogy ez állhat a háttérben. Vincentet el is rángattam Perselus irodájába, aki elmondta, hogy azt tanácsolta Rosalie-nak, foglalkozzon bájitalkészítéssel, mert lenne jövője a szakmában.

- Halley, ezt nézd meg! – Elém tolt egy üvegfiolát. Már a vízhez hasonló színéből és állagából ráismertem, veritaserum volt benne. Pontosabban: egy tökéletes veritaserum. – A legtöbben azt sem tudták, milyen hozzávalók kellenek a főzethez. Rosalie viszont az óra végén leadott egy kifogástalan igazságszérumot. Már csak érlelni kellett, a napokban járt le az erre való idő. Tökéletes, hibátlan, kifogástalan, ezt a vak is láthatja. Erre rajtad kívül még senki nem volt képes. Higgyetek nekem, nem a levegőbe beszélek! Rosalie jövője a bájitalkészítésben van. Felveszem kisegítőnek az üzletembe, hogy tapasztalatot gyűjtsön, és később akár konkurencia is válhat belőle.