Kérem, Mr. Malfoy! |BEFEJEZETT|

Lucius

A Próféta következő oldalára lapoztam, és talán még jobban elképedtem, mint a Narcissáról szóló cikktől.

A legifjabb Malfoy nyomában

Draco Malfoy, Lucius és Narcissa Malfoy fia, öt éve, amikor az apját bezárták az Azkabanba, nyomtalanul eltűnt. Senki sem tudta, hol lehet, még az anyjának sem volt ötlete, merre érdemes keresni a fiát. Az asszony lelkileg teljesen beleőrült, hogy a férje bezárása után egyedül maradt. Kathleen Good, a Három Seprű felszolgálója, nyilatkozott arról, hogy Mrs. Malfoy-t többször látta a hely közelében ólálkodni.

- Éberen figyelt mindenkit. Ki mit csinál, hogyan viselkedik, de ami a legfontosabb: mit mondanak egymásnak. A Három Seprű nem ritkán vált titkos megbeszélések színhelyévé. Szerintem Mrs. Malfoy abban reménykedett, hogy valaki emlegeti majd a fiát. Akármit is tett ő és a férje, egy szülő akkor is szülő marad.

Miss Goodnak alighanem igaza volt. Narcissa Malfoy ezúttal csupán egy édesanya volt, akit az hajtott, hogy megtalálja eltűnt fiát. Kérdés, ez az elhatározása nem csonkult-e meg azok után, hogy minden valószínűség szerint immár a mágiaügyi miniszter kegyeit élvezi...

Sokakat hajtott a kíváncsiság, ezért nyomozni kezdtek Draco Malfoy után. Egyikük sem járt sikerrel. Régi iskolai barátok, háztársak, tanárok, családtagok lettek felkutatva, de vagy nem érdekelte őket a dolog, vagy egyszerűen évek óta nem hallottak semmit Malfoyékról. A fiú nagyon ügyelhetett rá, hogy véletlenül se hagyjon semmi árulkodó jelet maga után. Nem akarta, hogy bárki rátaláljon.

Ez így ment öt éven keresztül. Újabb és újabb eredménytelen nyomozások, az anyja sem bukkant a nyomára. Egyre kevesebb érdeklődés mutatkozott a fiú iránt, míg végül, úgy egy éve, abbamaradtak a keresések. Szép lassan mindenki elfogadta, hogy Draco Malfoy elment, és soha többé nem jön vissza.

És éppen akkor, amikor csitulna a személye körüli felhajtás, egy kisebb csoport varázslótanonc (nevüket Minerva McGalagony igazgatónő kérésére nem hozom nyilvánosságra) kviddics edzés közben felfigyelt egy őket figyelő fiatalemberre rövid, tejfölszőke hajjal és tetőtől talpig fekete ruhákba öltözve. Egy az egyben Draco Malfoyt látták, aki, ismeretlen okokból, visszatért.

A kérdés adja magát: mit keresett a legifjabb Malfoy egykori iskolája, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola környékén? És ha ezt meghallják a szülei, mit fognak szólni? Újra a nyomába erednek, vagy hagyják elmenni? Hiszen aki egyszer önként elhagyott minket, az bármikor megteheti újra...

A cikkhez csatolt kép távoli volt és nem a legjobb minőségű, de amikor a félprofilból látszódó fiú helyzetet változtatott, és a teljes arcát látni lehetett, a mellkasom elnehezült, mintha mázsás súlyokat cipelnék rajta.

Tényleg Draco volt az. A fiam visszatért, és nem is ismeretlen helyen tartózkodik.

El kellett jutnom a Roxfortba. Talán ez volt az egyetlen esélyem, hogy még egyszer lássam Dracot. Ott kellett lennie. Pár nap alatt nem állhatott tovább, legalábbis nagyon reméltem.

A ház kifogástalan állapotban volt, holott ki tudja, mióta nem jártam már benne. Amikor a Nagyúr bukása után elbujdostunk, a házimanónk itt maradt, és gondját viselte mindennek, ezért Narcissa jószívvel visszaköltözhetett, miután engem börtönbe zártak. Olyan érzés volt betenni ide a lábam, mintha csak tegnap mentem volna el.

A pálcámat ketté törték, amikor elítéltek, Narcissa pedig véletlenül sem hagyta itthon soha a sajátját, pláne most, hogy lelépett Stormmal, így jobb híján különleges, mágikus tárgyakra kifejlesztett ragasztóval próbáltam összeeszkábálni a sajátomat. Leeöntöttem a torkomon két fiola erősítőt, amíg vártam, hogy a pálcám ismét egy darabban legyen. Rögtön ki is próbáltam, könnyedén hamuvá égettem a Prófétát. Elvégeztem magamon egy tisztítóbűbájt, aztán átöltöztem, és az akkori állapotomhoz képest a legnagyobb pontossággal hoppanáltam az iskolai vidékre.