Kérem, Mr. Malfoy! |BEFEJEZETT|

Lucius

Fel sem fogtam igazán, mit jelentenek a szavak, amiket Tom Green fogcsikorgatva kiejtett a száján. Csak a felajzott tömeg egyöntetű nemtetszését kifejező ordibálás jutott el a tudatomig. Emberek százai, akik mind azt követelték, hogy vigyenek vissza az Azkabanba, és akkor se engedjenek ki, ha a halálért könyörgöm. Botladozva indultam meg a kijárat felé, közben mindenhonnan záporoztak felém a gúnyosabbnál gúnyosabb megjegyzések és néhány tárgy is, sőt, egy férfi ahhoz is vette a bátorságot, hogy megpróbáljon megátkozni. Kifelé menet többször megbotlottam, az erőm akármelyik pillanatban cserben hagyhatott volna. De kitartottam egészen addig, amíg a Minisztérium épületén kívülre nem értem. Ott aztán elvonszoltam magam a közeli sikátorig, és a fáradtság máris ledöntött a lábamról.

Szabadon engedtek. Trenton Storm, a Mágiaügyi Miniszter azzal érvelt, hogy minden egykori halálfaló ügyét előveszik, és akinél fennáll a megfélemlítés, zsarolás vagy az Imperius átok gyanúja, azt felmentik minden vádpont alól. Engem a Nagyúr megfélemlített, hiszen gyilkosságra akarta kényszeríteni a fiamat. Aztán, amikor a háborúban visszakozott, és csak az anyja és az én hatásomra állt a sötét oldalra, képes lett volna megölni. Láttam rajta. És bár ez tényleg nem éppen tiszta módszer volt, fogalmam sem volt róla, Storm honnan szerzett ilyen bizalmas információkat.

Mikor minden maradék erőmet összekapartam, és a kúriára hoppanáltam, választ kaptam a kérdésemre.

A hely ijesztően csendes és sötét volt. Egyetlen szobában sem égett a villany, mozgást sem érzékeltem sehonnan. Felpillantottam a toronyórára: este kilenc órát mutatott. Narcissa ilyenkor még nem szokott lefeküdni.

A kertkapu csikorogva kitárult. A fogamat szívva küzdöttem, hogy minél előbb bejussak a házba. A hálószobában voltak elrejtve erősítő főzetek, azokra nagyon nagy szükségem volt akkor. A feleségem nem volt sehol, az egész ház hideg, sötét és kihalt volt. Pont, mint a Nagyúr újbóli felbukkanása idején.

Ez azonban valami egészen más volt. A ház ki tudja, mióta üresen állt, Narcissa pedig eltűnt. A szekrényben csak a saját ruháimat találtam, az ő darabjai nem voltak sehol. Az ékszereit, a kedvenc parfümjét és az összes pipereholmiját magával vitte. Még azt a hajápoló kencét is, amiről korábban csak szitkozódva nyilatkozta, hogy nem jó semmire. Semmi jel nem utalt arra, hogy itt valamikor egy nő is lakott.

Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett. Amióta Draco kereket oldott, miután engem bezártak az Azkabanba, Narcissa még jobban mellettem állt, mint kellett volna. Azt is kiharcolta, hogy látogathasson a börtönben, ezzel egy kis részem életben tartva. Mindig behozta a Próféta legújabb számát. Mavis Piton cikkei elképesztően tapintatosak és lényegretörőek voltak. Még akkoriban megkedveltem az írásait, amikor több mint tíz éve leközölték a bemutatkozását. Perselus felesége... ki gondolta volna, hogy a jó öreg Perselus Piton végleg elengedi a sárvérű Lily Potter emlékét, és elkezd élni?

Lényeg a lényeg, Narcissa egy pillanatig sem hagyta, hogy elveszítsem önmagam a dementorok között. Még a fiunkról is próbált kideríteni valamit; álruhában járta Roxmorts utcáit, a Három Seprű közelében hallgatózott, hátha kihall a beszélgetések sorából egy apró információmorzsát. Vele ellentétben én már régen lemondtam arról, hogy valaha viszontlátom a fiamat. Draco egyszerűen kisétált az életünkből, de nem tudtam hibáztatni érte. Tizenkilenc éves korától kezdve rejtőzködve élte az életét, nem is csodálom, hogy amikor öt évvel ezelőtt elkaptak minket, a menekülést választotta. Hasonló helyzetben én is így cselekedtem volna. Elfogadtam a felnőtt gyerekem döntését.

Narcissa viszont erre képtelen volt. Meg sem tudnám számolni, hányszor vigasztaltam a börtönben tett látogatásai alatt, amikor Draco után sírt. Hiába csitítottam, hogy a sírás nem segít, a fiú hátrahagyta a régi életét, csak azt értem el, hogy kiabálni kezdjen velem, mert nem osztozom az aggodalmában. Nem értett meg engem. Az utóbbi két évben motoszkált bennem a gondolat, hogy mi azóta nem vagyunk boldogok együtt, hogy a fiunk eltűnt. Két ember voltunk, akik segítik egymást a nehéz időkben, de nem egy házaspár, akik a végsőkig kitartanak egymás mellett. Ezen agyalva figyeltem attól kezdve Narcissát minden látogatáskor, és rájöttem, hogy az évek alatt lassan, de biztosan elhidegültünk egymástól. A tárgyalásra sem jött el. Ez volt részéről a kegyelemdöfés, amit a közös múltunkra mért.

Kirántottam a fiókot, ahol a bájitalkészletet tartottuk, és egymás után két erősítőt is lehúztam. Annyira le voltam gyengülve, hogy a testem azonnal bizseregni kezdett, ahogy a szer mellékhatásaként elöntött a melegség.

Amikor a szemetesbe hajítottam az üvegeket, észrevettem egy újságot, amit félbehajtva a komód oldalának támasztottak. A Próféta legújabb, májusi száma volt az. A címlapon, nyilvánvalóan, én virítottam, ahogy a felmentés kimondása után kifelé tartok a teremből. Keserű mosollyal átfutottam a cikket, de amikor megláttam, hogy Mavis Piton írta, megkönnyebbültem. Attól a nőtől tanulhatna a sok pletykavadász perszóna.

Belelapoztam az újságba, és szabályosan lefagytam, amikor megláttam a belső oldalán egy cikket és mellette egy fotót Narcissáról, amint éppen ingerülten hátranéz a válla felett, aztán rohan is tovább, egyenesen a Minisztérium épülete felé.

Mrs. Malfoy sötét titka?

Nem sokkal Lucius Malfoy tárgyalása előtt több szemtanú jelezte, hogy látta a Minisztérium környékén ólálkodni a férfi feleségét, Narcissa Malfoyt. A nő egy hatalmas utazóládával érkezett az épülethez, de hosszú órákig nem ment be, csak körözött a környező utcákon. Amikor Mr. Malfoy megérkezett, Mrs. Malfoy behúzódott egy sötét sikátorba, és nem is mozdult onnan, amíg újra tiszta nem lett a terep.

Tom Green, aki a tárgyalást vezette, nyilatkozott, miszerint Mrs. Malfoy nem is lehetett volna ott.

- A tárgyalás napján a megbízott vezetőn, a kihallgató bizottságon, a jegyzőkönyezőn, a vádlotton és esetleges tanúján kívül csak azok tartózkodhatnak a Minisztériumban és annak öt méteres körzetében, akik előzetesen jelezték abbéli szándékukat, hogy részt kívánnak venni az eseményen. Az újságírók, riporterek, valamint a vádlott hozzátartozói elsőbbséget élveznek. Ennek ellenére Narcissa Malfoy a megkeresésre sem reagált, amelyben arra kértük, mihamarabb jelezze, hogy el tud-e jönni. Ennek hiányában nemleges válaszként könyveltük el a dolgot, így az asszony szabálysértést követett el, ha valóban őt látták odakint. Értesítem a mágiaügyi minisztert, addig nem kívánok foglalkozni az üggyel – reagált a felvetésre a férfi.

Az tehát bizonyosságot nyert, hogy Narcissa Malfoy tilosban járt. A miniszter, érthető okokból, nem nyilatkozott a szabálysértéssel kapcsolatban.

Mindenesetre újabb kérdéseket vetett fel a tény, hogy Mr. Malfoy távozását követően Trenton Storm, mágiaügyi miniszter, és Narcissa Malfoy, a felmentett férfi felesége, találkoztak a helyszínen. Nem úgy tűnt, mintha véletlen összefutásról lenne szó. Bizalmas susmorgás, nem titkolt mosolyok és kósza érintések kísérték az alig néhány percig tartó csevejt, aztán a férfi és a nő elhagyta a Minisztérium területét.

Csak találgatni tudok, hogy mi állhat ennek a különös dolognak a hátterében...

Ahogy mindig, Mrs. Piton ezúttal is tárgyilagos és tapintatos volt. Nem nyilvánított véleményt, csak azt írta le, amit a szemtanúktól hallott, illetve amit a saját szemével látott. A cikk valóban csupán egy felvetés, de ha hozzáteszem, hogy Narcissa összes holmija hiányzik, elég egyértelmű a dolog.

Abban az utazóládában volt mindene, amivel a Minisztériumhoz ment. A feleségem egész egyszerűen elhagyott, szó nélkül elment. Épp mint a fiam.

Egyúttal az is világos lett, honnan tudott Storm olyan sok mindent a családomról. Narcissa kitálalt neki mindent a titkos találkozóik alkalmával. És most, a tárgyalásom napján, odáig fajultak a dolgok, hogy a feleségem átpártolt a miniszterhez. Újra szerelmes lett, és én nem vettem észre.

A kezemből kihullott az újság. A hiányérzet és a düh, amit vártam, csak nem jött. Csak azt éreztem, hogy kiszabadultam egy kapcsolatból, aminek már öt éve nincs jövője. És egyáltalán nem zavart. Így is jóval későbbre halasztottuk ezt a percet, mint kellett volna.