Szerelem a jégen

Látta?

Raymond White:

Eltelt lassan 1 hónap. Nagyon gyorsan szalad az idő. Havent szinte minden edzésen látom, de nem merem megszólítani. Sajnos a kicsik és a mi versenyeinek általában nem egy helyen vannak, de legalább hét közben kétszer vagy háromszor látom. Igen háromszor, mivel a barátaival szinte minden pénteken jönnek korizni, és be kell valljam nagyon ügyes. Meg aztán ahogy Kevint tanítja különböző technikákra és trükkökre.... tudtommal nem szerepel a hoki a sportjai között a lánynak.
A mai edzésre egy kicsit késve értem (mentségemre szóljon, hogy a busz késett és óriási dugó volt) és egyenesen rohantam az öltözőbe. Nem is volt időm felnézni a lelátóra, hogy Haven is itt van-e, mert Tom bácsi szólt, hogy siessek. Szóval öltözni indultam.
Amikor kész lettem a pálya felé vettem az irányt, de most felnéztem a lelátóra, ahol a szokásos helyén ült és valakivel telefonált. Hát jó.
-Ray, gyere!
-Jövök Tom bácsi.
-Figyelem fiúk! Gyakorlunk egy kicsit, szóval két csapatra oszlás, és edzés végéig "meccs". Gyerünk, mozgás!
Akkor játszunk! A két csapat hamar megvolt és mindenki elfoglalta a saját térfelét, én viszont még mentem pár kört különböző formákat kombinálva.
Visszaértem a helyemre és kezdhettük is.

°°°°°

Vége van. Teljesen elfáradtam, agyilag és testileg is. A pályán próbáltam a maximumot adni, de még így is találtam egy-két kivetni valót benne. Haven az egész edzés alatt itt volt és valamiért meg akartam felelni neki, ezért egy csomó trükköt használtam direkt úgy hogy mindenképpen lássa. Jó nézni mikor csodálattal figyel valamit (ez esetben a mi játékunkat). Olyan nyugodt és kihívást látni a szemében. Már csak így látásból egy erős és magabiztos lánynak látszik. Nagyon meg szeretném már ismerni, csak nincs elég bátorságom hozzá.

Haven Brooks:

Ma is itt vagyok a pályán és nézem ahogy, a nagyok edzenek, de Rayt sehol sem látom. Egyszer csak a kapu nagy zajjal nyitódik és belép rajta az emlegetett szamár. Nem is nézett fel a lelátóra, csak rohant az öltözőbe, hogy csatlakozzon a társaihoz.
Kb 10 perc elteltével már a pályán volt teljes harcidíszben, és Tom bácsival beszélgetett. Még innen is tisztán lehetett hallani hogy mit beszélgetnek, pedig azért elég messze vagyok tőlük.
-Ray, gyere!
-Jövök Tom bácsi.
-Figyelem fiúk! Gyakorlunk egy kicsit, szóval két csapatra oszlás, és edzés végéig "meccs". Gyerünk, mozgás!
Ezzel pedig kezdetét vette Raymond White furcsaságainak tömkelege. Mielőtt elkezdtek volna játszani tett pár kört, majd visszaállt a helyére. Észrevettem hogy egy kicsit "nagymenősen" megy a játék alatt és egy csomó trükköt használt, de én csak néztem őket ámulva hogy milyen ügyesek. Meg persze néha gondolatban fel-fel húztam a szemöldökömet ha Ray valami nagyon feltűnőt/furát csinált.
A meccs jó volt ügyesek voltak a fiúk. Mosolyogva néztem őket, de aztán éreztem hogy, valaki néz, így inkább csak felálltam és elindultam a kocsihoz, és írtam Angelnek.

❤️Angelina❤️

Úristeeen!
Nem fogod elhinni hogy mi volt.

Na monnd hallgatlak

Ez nem biztos, de azért elég valószínű.
Ray a mai edzésen többször is elég furcsa trükköket csinált és nekem egy kicsit menőzős hatása volt.

Áááááááá.
Neeeee
Ez nagyon szupcsiiiii!
Fel akarta magára hívni a figyelmet.
Pontosabban a te figyelmedet.

Lehet, de ez korántsem biztos.
Viszont most mennem kell mert jön apa és Kevin.
Puszi!

Pusza!

-Sziasztok!
-Szia kicsim. Milyen boldog az arcod. Csak nem történt valami?- ő tud róla egyedül a családban, hogy tetszeget az egyik hokis.
-Nem. Semmi különös.
-Hát jó. Akkor menjünk. Holnap iskola.
És milyen jó is lesz ezt személyesen is megtárgyalni Angellel.