Szerelem a jégen

Deja Vu

Raymond White:

A Havennel való utazás után hazamentem, gyorsan lecuccoltam a szobámba és ettem egy kicsit hogy ne üres gyomorral menjek át Isaachoz. Nem lakik tőlem annyira messze, gyalog 20 perc, de nem egy busszal szoktunk haza menni. Amint végeztem gyors felhívtam hogy indulok és hadja nyitva az ajtót. Tényleg 20 perc alatt ott voltam és amint beléptem az ajtón elkezdtem mesélni neki az utunkról amit az angyalommal tettünk meg suli után. Isaac figyelmesen hallgatott és meg se szólalt amíg be nem fejeztem. Utána átrágtuk magunkat MINDEN egyes pillanaton mert kedves barátom azt mondta hogy biztos akar lenni a dolgában. Értem én hogy a legjobb barátom és segíteni akar, de szerintem nélküle is rájöttem arra, hogy képtelen vagyok nélküle meglenni egy bizonyos idő után... Igen, beleestem ebbe a csodálatos lányba és csak remélni tudom hogy nem egyoldalú ez a vonzalom amit én érzek iránta. Aznap este, amikor hazamentem Isaactól meg elvittem a kutyámat sétálni és teljesen véletlenül Havenék felé kezdtem terelni őt. Nem tudom miért csináltam ezt. Lehet csak látni akartam őt vagy nem is tudom, de már konkrétan késztetést éreztem hogy ha ott vagyok már akkor csengessek is be hozzá. Szerencsére a józan eszem nem volt rest és gyorsan az eszembe juttatta hogy valószínűleg az egész családja itthon van már este. Meg persze az sem biztos hogy Ő itthon van. Elvégre lehet edzésen, a barátnőivel, az edzőstársaival... És akkor eszembe jutott hogy amikor legutóbb az edzőstársaiva láttam, akkor éppen egy fiú fogta át a derekát hogy meggátolja az esésben. Lehet hogy ő a barátja, hiszem miért ne lenne egy ilyen szép lánynak valakije? Az a baj, hogy erre a gondolatra csak még jobban a tudtára akarom adni azt amit érzek. Hogy a bőröm bizsereg már a hangja hallatán, hogy a haja megbolondít egyszerűen olyan gyönyörű, meg úgy önmagában gyönyörű Ő maga is. Már nem voltam a házuk előtt és tovább mentem Henrivel, de megtorpantam egy pillanatra. Henri kérdőn felém fordította fejét, én pedig hitetlenkedve a szemébe néztem.
- Szerintem beleszerettem Havenbe...
Esküszöm hogy láttam a szemében a reakciót a kijelentésemre és még a szemét is megforgatta.
- Na nem mondod, én is észrevettem.
Inkább nem reagáltam a fejemben játszódó párbeszédre a kutyámmal hanem tovább mentem. Hazaérve csak köszöntem a családomnak akik vacsoráztak, és mondtam hogy nem vagyok éhes majd elköszöntem tőlük. Belépve a szobámba egyből közöltem a legjobb barátommal is a felfedezésemet, amire csak megkérdezte hogy mitől okosodtam meg ennyire. Nevetve választani neki hogy kutyasétáltatás közben jöttem rá. A többi üzenetet inkább nem írom le,  mert elkanyarodtunk ettől a témától és teljesen másról kezdett nekem beszélni. Összességében egész jó nap volt.

Haven Brooks:

Már lassan 1 hét eltelt, de nem tudtam elmenni Kevin edzéseire mert a tanárok annyi tanulni valót adtak fel. És ugye ennek van még egy hátránya. Rayt se látom addig. Azóta hogy hazakísért nem beszéltünk. Pedig nagyon sok mindent mondanék neki szívem szerint. De ma kedd van és megpróbálom rávenni Angelt, hogy jöjjön el ő is az edzésre. Kivételesen nincs annyi tanulni valónk és nincs különórája sem.
- Ang! Nincs kedved ma megnézni Kevin edzését? Megígérted nekem híg, egyszer eljössz velem.- már készültem híg, minden lehetséges érvet felhozok neki hogy eljöjjön, de rögtön becsukta a szám, amikor a választ kimondta.
- De, szivesen megyek. Ma úgy sincs semmilyen plusz órám. Hánykor találkozzunk és hol?
- Legyen 17:00-kor a pálya előtti buszmegallóban, mert nekem még edzésem lessz és akkor előtte haza tudsz menni enni.
- Okés.
Már nagyon vártam a délutánt.
Suli után egy elég izzasztó edzésem volt, de amint vége lett futottam átöltözni. A buszmegállóba megláttam Angelt, és egyből a nyakába ugrottam annak ellenére hogy pár órája találkoztunk.
- Te jó ég mi van veled hogy ennyire ugrálós kedvesen vagy? Csak nem a lovagos miatt?
- Imádom hogy tudod mi sem mozdulatok kivaltójat, de most neked örülök.- részben.
- Aha, persze. Szerintem ezt az ölelést megfelezem Raymonddal.- nevetett fel játékosan.
- Na jó, szerintem menjünk fel a lelátóra mielőtt szétszedsz.
Barátnőm rögtön követett amikor átléptem a pályához tartozó kaput. A lelátón igyekeztünk minél feljebb ülni, hogy annyira ne legyünk szem előtt de mi mindent tökéletesen lássunk.
15 perc múlva megjött Kevin úgyhogy lementünk neki köszönni. Gyorsan bemutattam neki Angelt, mert még nem találkoztak egyszer sem. Miután visszamentünk, egyből nyílt a kapu és nem találjátok ki ki jött be rajta. Hát szép hogy Raymond. Szokásától eltérően most nem nézett fel a lelátóra, amin nem kicsit lepődtem meg. Na mindegy.
Már javában ment az edzés és mi éppen átbeszéltük az élet nagy dolgait, amikor Ang elkezdett nagyon mosolyogni.
- Mi történt hogy ennyire mosolyogsz?
- A drága lovagos éppen téged szóról elég feltűnően.
- Mi?- a pálya felé fordultam és találkozott a tekintetem Vele. Száját félmosolyra húzta és intett egyet, aztán visszatért a játékosok közé. Visszaintettem egyet kicsit megkésve, de szerintem látta, mert még vissza nézett.
- Deja Vu-m van. Nem ezt csinálta akkor is amikor az a nagyon szekszi nadrág volt rajtad?- húzta fel kérdőn a szemöldökét.
Visszagondoltam arra a napra és elmosolyodtam, egy bolintással jeleztem barátnőmnek hogy igaza van. Akkor is ugyanezt eljátszotta. Csak akkor nem intett nekem és nem is mosolygott rám.Milyen régen is volt az.
Az edzés végén lementünk az öcsemhez és kikísértem Angelt a buszhoz. Mikor visszamentem, Kevin még mindig öltözött, úgyhogy néztem egy kicsit a palánk mellől a nagyok edzését. Ray szinte pillanatok alatt észre vett, de nem jöhetett csak úgy oda hozzám. Kevin lassan kijött az öltözőből, és elindultunk az idő közben beguruló kocsi felé amiben apa ült. Hazafelé csak néztem ki a fejemből, eléggé elfáradtam.

°°°°°

20-körül éppen a táskákat pakoltam össze holnapra, mikor is egy üzenetem érkezett.

Raymond White

Szia, milyen napod volt?

Szia, egész jó. Neked?

És itt kezdetét vette egy órákig tartó beszélgetés mindenről is.