Szerelem a jégen

A tökéletes ajándék

Haven Brooks:

Amikor Angel azt mondta hogy egy sráccal találkozik suli után, akkor egyáltalán nem Isaacra tippeltem. Arra meg végképp nem, hogy Ray is itt lessz. Talán egy kicsit (nagyon) kínos volt hogy így a nyakába ugrottam, de nem tehetek róla. Meg visszaölelt úgyhogy nem hiszem hogy baja lett volna vele. Na de. Miután a két jómadár elindult a buszmegállóhoz, mi csak néztünk utánuk. Ray előbb kapcsolt, nem lehetett több 2 percnél hogy felfogja az imént történteket.
- Van kedved menni valahova? Ha már így összeegyeztették nekünk a mai napot. Nem muszáj, csak egy ötlet...- túrt zavartan a hajába. Olyan cuki ilyenkor.
- Persze, szívesen megyek, igazából bárhova. Te vagy a szülinapos, te válassz helyet.
- Akkor már tudom is hova menjünk.- nyújtotta felém a kezét, aztán gyorsan visszahúzta.- Bocsi.
A hozzá közelebbi kezemet az övébe csúsztattam és a szemébe néztem. Ő is rám nézett és meglepettséget, de egyben örömöt is láttam rajta.- Nincs miért bocsánatot kérned.- mosolyogtam rá bíztatóan.
Aprót bólintott és láttam hogy legszívesebben vigyorogna, csak ezt nem meri.- Akkor hova megyünk?
- Nem olyan messze van egy park amiben vagy egy kis tó. Gondoltam oda elmehetnénk.
- Jól hangzik, szerintem tudom hogy melyikre gondolsz. Nemrég jártam egy ilyen parkba.
- Akkor nosztalgiázhatsz is egy kicsit.
Erre csak elmosolyodtam és elindultunk kéz a kézben egy parkba.

°°°°°

Kb 20 percet gyalogoltunk, mire oda értünk. És igen, ebben a parkban töltöttem régen olyan sok időt. Pár hete voltam itt Angellel és nosztalgiáztunk, de ettől függetlenül már nagyon hiányzott ez a hely.
- Imádom ezt a helyet. Gondolom te is.
- Igen, én is  nagyon szeretem. Nem járok ide sűrűn, de amikor igen akkor sok időre.- elértünk egy szabad padhoz amiről szép látvány nyílt a tóra és leültünk. A kezünk még mindig a másikéban volt.- A bátyámmal jártam ide mindig, vagy ha kicsit egyedül akartam lenni és eltűnni otthonról.
- Én is azért jártam ide hogy egyedül legyek, meg régen a barátaimmal. Meg Angellel, de vele még most is néha.
-

Mióta ismeritek egymást?
- Angellel?
- Igen, olyan mintha már ezer éve lenne.
- Hát ez egyáltalán nem igaz. Na most ez alapján tippeld meg hogy mióta.
- Huhh. Ezt át kell gondolnom.- becsukta a szemét és láttam az arcán hogy fejben rakja össze a lehetséges variációkat.- Talán 5 akkor, ha már úgy mondtad hogy nem kiskorod óta. Eltaláltam?
- Hát sajnálom, de ez nem talált.
- Mii? Azt hogy? Akkor mennyi? Várj inkább csak azt monnd meg hogy kevesebb vagy több, én szeretném kitalálni.- olyan játékosan nézett rám hogy muszáj volt mosolyognom.
- Kevesebb.
- Pedig arra tippeltem hogy több lessz.- megint gondolkodott egy kicsit, de most már kevesebbet mert tudott az öthöz viszonyítani.- Akkor 3?
- Nem
- Na ne viccelj. 2?
Lassan elmosolyodtam és már láttam az arcán az elégedettséget és a kitörni készülő öröm ujjongást, amikor közöltem vele a választ.- Ez sem talált.- olyan arcot vágott mint akit pofon vágtak a kijelentésemre.
- Azt ne monnd nekem hogy 1 év alatt ennyire jóba lettetek.- nézett rám kigúvadt szemekkel.
- Ha nagyon pontosak akarunk lenni Szeptemberben ismertem meg és csak utána pár héttel kezdtünk el beszélgetni.- az arcán az elismerés tükröződött a legjobban mikor rá néztem, de a büszkeséget is észrevettem rajta.
- Nagyon szerencsés vagy hogy egy ilyen barátot tudhatsz magad mellett. Amennyit tudok Angelről remek barátnak hangzik. És az meg hogy néhány hónap alatt ennyire jóba lettetek...le a kalappal. Nem sok embernek adatik meg hogy ennyire igaz barátokat találjanak.
- Nagyon szerencsés vagyok. Olyan sok jó embert találtam ebben az elmúlt 1 évben magam körül hogy szinte már áldottnak érzem magam. Te is pont akkor léptél be az életembe amikor kellett.
- Szerintem ezt a részt én is elmondhatom az én oldalamról. Nagyon örülök hogy megismertelek, még ha nem is a legszokványosabb volt a története.- egy hajtincset a fülem mögé tűrt és az arcomra tette a kezét. A szeme az enyémbe mélyedt és úgy éreztem mintha semmi más nem lenne körülöttünk. Tekintete lassan a számra siklott, majd vissza a szememre. Az ajkam egy kicsit szétnyílt, mire újra ránézett. Szabad kezemet én is az arcára simítottam és csak néztem a szemébe. Aztán megtörtént. Megcsókolt...