Szerelem a jégen

Epilógus

4 évvel később

Haven Brooks:

Itt ülök a családok részére fenntartott lelátón Torontóban, mellettem Angel és Ray családja.

Ma van a fiúk első meccse és eljöttünk hogy szurkoljunk nekik, ugyanis mindketten bejutottak a Toronto csapatába.

Már csak 5 perc volt kezdésig és mi Angellel és Sarahval egymás kezét szorongattuk. Itt volt még velünk Henri is, aki a lábamnál heverészett és várta hogy a gazdája a pályára lépjen.

Hirtelen elsötétült a csarnok, felkapcsolódtak a reflektorok és szépen sorjában pályára léptek a fiúk. Azonnal felpattantunk a helyünkről és tapsolva és ugrándozva fogadtuk ahogy mindenki felér a pályára. 

Miután a hazai csapat felért, az ellenfél is feljött a pályára, majd kezdődhetett is a meccs.

A háromszor 20 perc után a Torontó csapata NYERT!!! Ujjongva szaladtunk oda mi is a pályára és már-már visongva fogadtuk a barátainkat. Igen barátainkat sőt igazából Angelék már jegyben járnak egy hónapja úgyhogy ő a vőlegényét várta  kicsattanó boldogsággal.

Kerestem a szememmel egy magas barna hajú fiút, de sehol sem találtam. Hátrafordultam hátha arra találom, és ami fogadott azt nem lehetett szavakba önteni. A barátom előttem állt szívdöglesztő mosollyal és oda csúszott hozzánk a pályára. Amikor odaért egyből a nyakába ugrottam és egy hosszú szenvedélyes csókot adtam neki amit azonnal viszonzott is. Viszont nem tartott sokáig ez az állapot, ugyanis megszakította a csókunkat és féltérdre ereszkedett. 

A szemeim egyből elkerekedtek és a kétszeresükre nőttek. Mindenki ott volt, az egész csapat. Ray szülei, Angelék és mindenki mosolyogva, nem is, vigyorogva nézte a jelenetet. Ray előhúzott egy ékszeres dobozt amit Isten tudja hol rejtegetett eddig és megszólalt. 

- Drága egyetlen Szerelmem! Tudom hogy már egy ideje együtt vagyunk, 4 és fél év ha nagyon pontosak akarunk lenni. Megismertem az összes oldaladat a jót és rosszat egyaránt, mert hát senki se tökéletes, de nekem mindig is az leszel bárki bármit mondd. Már amikor megláttalak abban az elképesztően dögös nadrágban.- mondta incselkedve, amire én is nevetni kezdtem a bepárásodó szemeim ellenére.- Aztán amikor a legjobb barátaink a hátunk mögött összeraktak nekünk egy randi napot és megváltoztatták az életünket.- itt kipillantott Isaacra és Angelre, akik egymást átölelve figyeltek minket. Angel még egy kicsit be is könnyezett de gyorsan letörölte.- Aznap kértelek meg hogy legyél a barátnőm, az volt a legszebb születésnapi ajándék amit valaha is kaptam. Emlékszel a gyűrűinkre amit akkor vettél miután összejöttünk? Bár ahogy mindig most is büszkén viseled így ez egy indokolatlan kérdés. Sajnos az én ujjamra már nem fér rá, de így is mindig itt vagy velem, mert nyakláncként is tökéletesen funkcionál. És most hogy a mondandómnak szinte a végére értem, szeretném ha a te születésnapodon is valami különleges történjen.- mondta majd kinyitotta a kis dobozkát amiben egy visszafogott gyűrű volt apró kövekkel díszítve. Egyből felismertem hogy ez az a gyűrű amit kinéztem magamnak egyszer az ékszerboltban, de mivel eljegyzésigyűrűként volt feltűntetve így nem vettem meg.- Haven Brooks, lennél a feleségem? A gyerekeim anyja és az örök szerelmem?

Nem kellett gondolkodnom a válaszon, már akkor tudtam mikor észrevettem nála a kis dobozkát. 

- Igen!- mindtam a most már teljesen könnyes szemeimmel és azonnal a nyakába borultam Raynek. Egy kicsit eltolt magától hogy felhúzhassa a gyűrűt, pontosan afölé a gyűrű fölé ahol egy R betű jelképezte őt.

Hevesen és jó hosszan megcsókoltuk egymást, majd felkapott menyasszonypózba és megpördült velem. 

Amikor már mindketten elszédültünk letett a lábamra de nem engedett el, csak még egyszer jó hosszan megcsókolt. 

- Szeretlek! Nagyon szeretlek Haven!- mondta egy kicsit könnyes szemmel.

Két kezem közé fogtam az arcát és egymásnak döntöttük a homlokunkat.

- Én is nagyon szeretlek Ray! Mindennél jobban, örökké!- újra heves csókcsatában törtünk ki, de abba kellett hagynunk, ugyanis még mindig egy csapatnyi jégkorongos és családtag jelenlétében voltunk.

Nagy nehezen elengedtük egymást és fogadtuk a gratulációkat. Először Angelék jöttek oda hozzánk, helyesebben Angel átverekedte magukat a többi emberen.

- Jajj drágám annyira boldog vagyok, itt volt már az ideje. Egész nap erre vártam!- mondta a legjobb barátnőm majd egy óriási ölelést kaptam tőle.

- Gratulálok Ray, végre volt elég bátorságod ehhez!- veregette hátba a legjobb barátját Isaac.

- Köszi srácok! Ang, hogy érted azt hogy egész nap erre vártál?

- Hát... Én tudtam hogy ma fogja megkérni a kezedet.- mondta egy kicsit zavartan.

- Nemár bébi és nekem el sem mondtad?- nézett rá Isaac.

- Én kértem hogy ne mondja el. Csak Angelt vontam be és őt is csak azért mert egyszerre voltunk az ékszeresnek az üzletében.- mondta szemforgatva a vőlegényem.

- Hé, örülj neki hogy segítettem az egészben. Ki segített elrejteni 3 hónapra azt a gyűrűt? Én.

- 3 hónapra? Te ezt már ilyen régóta tervezed?- néztem Rayre.

- Igazából már régebb óta, de most tudtam megvenni a gyűrűt hozzá.- közelebb húztam magamhoz egy csókra majd fogadtuk a további gratulációkat.

Ez életem legszebb születésnapi ajándéka!

1 évvel később

Raymond White:

Már egy éve annak hogy megkértem Haven kezét és eljött a nagy nap. Ma van az esküvőnk!

Isaac itt áll mellettem az ortárnál és bíztatóan megveregette a vállamat. Ekkor kinyílt a templom ajtaja és belépet rajta Haven az apja karján. Csodálatos látványt nyújtott ahogy a hosszú fátyla a félig kontyba feltűzött hajában van és a hófehér ruhája mint egy felhő öleli körbe a festét. Viszont a lélegzetem akkor állt el a legjobban amikor az arcára néztem. Csillogtak a szemei a visszatartott örömkönnyektől, és olyan mosolya volt hogy még Lucifer is megtérne ha látná, olyan tiszta és önfeledt volt. Amikor ideértek megfogtam Haven kezét és Angel is csatlakozott hozzánk az oltárnál, mint tanú.

Őszintén semmire sem emlékszem amit a lelkész magyarázott, csakis Havent bírtam nézni. Miután kimondtuk a boldogító igent és egymás ujjára húzuk a gyűrűt végre megcsókolhattam álmaim nőjét. És örömmel mondhatom el hogy bárki bármit mondd, a világ legszebb felesége akkor is az enyém. 

Örökkön örökké.

Na hát üdv mindenkinek aki esetleg végig olvasta ezt a kis történetet! Sajnos el kell hogy mondjam ennek itt a vége és nem lesz folytatása. Viszaont nagyon szerettem ezt írni ezére eljátszottam a gondolattal, de nem. Raymond és Haven története itt végetér. Ugyan nem volt a leghosszabb a történet azért remélem hogy mindenkinek aki olvasta tetszett és továbbra is itt marad a profilomon, ugyanis tervben val egy új sztori kidolgozása illetve megírása is. Mindenesetre ha tetszett a rész, megköszönök mindenféle visszajelzést!