Szerelem a jégen

Az új családtag

Raymond White:

A bejárati ajtót a kulcsommal kinyitottam, mivel amikor le akartam nyomni a kilincset nem akart kinyílni. Tehát valaki bezárhatta amikor elmentem itthonról. Havennek a kezemmel intettem hogy menjen előre, de ő megrázta a fejét.

- Menj csak. Nem ismerem a járást úgyhogy bitonságosabb ha te mész előre.

- Jól van.- mondtam, és beléptem az ajtón. 

Az előszobába belépve megvártam míg Haven is belépett közvetlen mögöttem és becsuktam az ajtót. A barátnőm mögé lépve lesegítettem róla a dzsekijét és a fogasra akasztottam, majd én is levettem a kabátomat amit csak tavasszal és ősszel hordok. Amíg én ezzel foglalatoskodtam, Haven levette már a cipőjét is. Gyorsan követtem én is a példáját és a helyére tettem a cipőmet, majd Havenét is mellé raktam. 

- Sziasztok, megjöttünk!- kiabáltam be, miközben megfogtam a batátnőm kezét, aki a remegés szintjén áll. Megszorítottam egy kicsit a kezét hogy érezze itt vagyok mellette. Anyukám kiszólt a nappaliból hogy ha esetleg a hangos beszélgatésből nem jönnék rá hol vannak megtaláljam őket.

Havennel kéz a kézben léptünk be a helységbe, ahol ott ült anya, apa, Matt és Sarah a kanapén, a szőnyegen pedig a kutyám. Az érkezésünkre mindannyian felénk fordultak és kíványcsian várták hogy megpillanthassák, mivel Haven a hátam mögött lépkedett az ajtó szűkössége miatt. 

Amikor már ő is a látómezejükbe érkezett egyszerűen nem lehetett nem észrevenni hogy mennyire csodálják őt. Na igen, ő az én barátnőm.

Sarah kapcsolt szinte először, és odajött hozzánk köszönni.

- Szia, Sarah vagyok! Ray keresztanyja.- mondta és egy ölelésbe húzta Havent, aki egy kicsit furcsa pózba kezült ezáltal, tekintve hogy a kezemet fogta.

- Jó estét! Haven vagyok. Örülök hogy megismerhetem.- mondta egy kicsit félszegen, és hogy ne rontson a szituáción elengedte a kezemet, így megtudta ő is rendesen ölelni a keresztanyámat.

- Jajj kérlek! Nem vagyok én olyan öreg. Kérlek tegezz!- mondta, majd elengedte és rákacsintott a barátnőmre. Haven rámosolygott és a vállán lehetett látni hogy már egy kicsit felengedett. 

A bátyám követte a sorban a bemutatkozást. Ő egy kicsit visszafogottabb volt mint Sarah, mivel ő ölelés helyett inkább csak a kezét nyújtotta. Biztosan látta hogy azért így elsőre egy kicsit ódzkodik az öleléstől. 

- Szia, Matt vagyok. Ray bátyja.- mondta mosolyogva a testvérem. Láttam a szemében hogy legszívesebben felkapná és megpörgetné háromszor a feje fölött. Nyílván nem tette meg, de ismerem annyira a tesómat hogy tudjam mit akar csinálni legszívesebben.

- Szia, Haven!- rázott vele kezet, és megvillantotta a legbarátságosabb mosolyát.

- Szia Haven! Már annyira sok minden jót hallottunk rólad. Nagyon örülök hogy találkoztunk végre. Én Kelly vagyok, a férjem pedig Lawrence.- mutatkozott be anyám és apám. Anya szoros ölelésbe vonta a barátnőmet, apa pedig kezetfogott vele. Szerencsére mindenki nagyon várta már a hogy találkozzanak vele, így senkinek nem volt ellenszenve Haven felé.

- Üdv! Nagyon örülök hogy megismerhetem magukat!- mondta tisztelettudóan. Annyira aranyos hogy így magázza a szüleimet.

- Jajj kedvesem! Nyugodtan tegezz minket is. Ugyan nem annyira látszik, de Sarah és köztem konkrétan 5 perc van, szóval nem vagyunk annyira idősek.- mosolygott rá apa. Igen, Sarah és apa ikrek. Tényleg nem látszik annyira, de a keresztanyám egy kicsit fiatakabbnak néz ki mint apám.