Szerelem a jégen

Boldogan

Haven Brooks:

...Haven, lennél a barátnőm?

Lefagytam a kérdés hallatán. Persze nagyon szeretnék az lenni, semmi ellenvetésem nincsen. Csak egy kicsit meglepődtem hogy feltette a kérdést. Valószínűleg kicsit elmerenghettem, mert Ray aggódva rám nézett és elkezdett mentegetőzni.

- Mármint csak ha szeretnél, nyilván nem kötelező most csak gondoltam megkérdezem. De tényleg ha túl korainak tartod akkor várhatunk, de én...
Nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis egy csókkal belefolytottam a további sületlenséget amit mondani akart. Ray az arcomat megfogva közelebb húzott és elmélyítette a csókot. Amikor már nem kaptunk levegőt elváltunk egymástól és rá mosolyogtam, vagy inkább vigyorogtam a boldogságtól.

- Igen. Leszek a barátnőd!- láttam a megkönnyebbülést az arcán és újra felém mozdult. Viszont amikor már majdnem megcsókolt hallottam Kevint ahogy engem keres.

- Haven! Megjött apa, jössz?

- Persze megyek, egy pillanat. Menj nyugodtan, majd utolérlek.- mondtam és láttam hogy elindult a kocsi felé.

- Sajnálom, de mennem kell. Majd beszélünk még.- kezdtem el szomorúan búcsúzkodni.

- Semmi baj kicsim, menj csak.- mondta azzal egy utolsó mély, érzelmes csókot adott. Amikor elváltunk egy gyors puszit nyomtam a szájára.

- Boldog születésnapot Ray!- mosolyogtam rá és megöleltem.

- Köszönöm Haven! Ez volt életem legjobb születésnapja!- mondta majd utamra engedett.

A kocsihoz menet még egyszer visszanéztem a lelátóra. Ray magában mosolyogva ült ott, de gondolom megérezte hogy nézem és felém fordulva intett egy utolsót mielőtt befordultam a parkolóba.

A kocsiban apa és Kevin már vártak. Mindketten nagy mosollyal az arcukon. Beszálltam az anyós ülésre és már lélekben felkészültem a rengeteg kérdésre amivel meg fognak rohamozni. Csendben indultunk el, de nem maradt meg sokáig ez az állapot ugyanis apa feltette az első kérdést.

- Szóval sikerült?- nézett rám egy pillanatra, de aztán újra az utat nézte?

- Hát így is fogalmazhatunk. Összejöttünk.

- Nagyon örülök nektek kislányom, csak vigyázz vele. Mindenkivel. Lehet hogy nem olyan igazából mint mutatják magukat. 

- Ne aggódj apa! Minden rendben lesz és vigyázok magamra. Meg Ray is rám.

- Akkor most már elmondhatom neked én is. Ez a srác már hónapok óta cska téged figyel és mindketten vakok vagytok. Hogy nem vettétek észre egymást már hamarabb? Isaacal lassan minden edzésen azt találgatjuk hogy mikor sikerül végre összejönnötök.- szólt bele a beszélgetéstbe az öcsém is. Nagyin aranyos volt ahogy a hátsó ülésről arról beszélt hogy Isaacal mire tippeltek. Én cska nevettem a feltételezéseken amiket mondott.- Jajj Haven annyira örülök nektek, de remélem hogy azért engem is nézni fogsz edzéseken nem csak őt.

- Ne aggódj! Mindig te leszel az első ember akit figyelni fogok. Ha ne adj Isten szét is megyünk, akkir is el fogok menni megnézni téged. Az öcsém fontosabb minden másnál.

- Köszi!

Az út további része csendben telt. Igazából csak gondolkodtam az egész napon. Rayen, a suliról, a jégkorongról...

Amikor hazaértünk egyből felhívtam Angelt és mindenről beszámoltam neki. A vallomásról, a csókról, tényleg mindenről. Miután elköszöntem tőle elmentem fürödni és összepakoltam másnapra. Már majdnem elaludtam amikor jött egy értesítésem.