Szerelem a jégen

Új hét, új tali

Haven Brooks:

Pénteken, miután felmentünk a pályára, észrevettem hogy Rayék néznek. Miért nem köszönt? Jó ez egy hülye kérdés volt. Miért köszönne, ha alig ismerjük egymást? Most már úgy,is mindegy.

°°°°°

Felhívta valaki, és valószínűleg valami olyat mondott ami nem tetszett neki, mert fintorba torzult az arca, majd elköszönt a haverjától és elindult a kijárat felé, ahol történetesen mi álltunk. Éppen Avaval beszélgettem amikor rámnézett én meg pont rá, de gyorsan elkaptam a tekintetem és a barátnőm felé fordultam.
-

Összenéztünk.- suttogtam izgatottan a többieknek akik csak mosolyogtak és összenéztek. Hát jó.
-Csináljunk valamit. Mindjárt megfagyok.- vetette fel az ötletet Patricia, akinek tényleg össze-össze koccantak a fogai.
-Támogatom!- tettem fel a kezem beleeggyezésem jeléül, majd a többiek is bólintottak.
-Oké. És mit csináljunk?
-Hmm...mondjuk....-majd fel csillant a szemem.- "Fekvőzzünk a jégen" verseny?
-Nem is olyan rossz ötlet Haven. Akkor kezded te?
-Persze, de utánam tű is megcsináljátok.- mindenki bólintott majd én a lábaimat a palánkban kitámasztva és a kezeimet a jégre téve elkezdtem fekvőzni. Már 4 körül jártam amikor megcsúsztam és elestem volna, ha Noah nem kap el gyorsan.
-Megvagy!
-Köszi hogy elkaptál!
-Szivesen.
-Srácok! Menjünk haza. Nagyon későn jár már.- mindannyian elkezdtünk kifelé menni hogy, átöltözzünk és hazamenjünk. Ez egy jó kis nap volt!

°°°°°

A következő héten csütörtökön volt csak edzése Kevinnek, mert kedden esett az eső, így az elmaradt.
Ma a kicsik (azaz Kevinék) és a nagyok (értelemszerűen Raymondék) együtt voltak a pályán így mindkét számomra érdekes fiút megfigyelhettem.
Már a lelátón voltam egy ideje, amikor a korong amivel játszottak valahogy kijutott a pályán kívülre és megállt a lábamnál. Felvettem és elkezdtem a palánkhoz sétálni, hogy visszaadjam a korongot. A jég szélén Tom bácsi, a fiúk edzője állt. Beszéltem már vele. Nagyon szimpatikus.
-Köszönöm Haven!
-Szivesen. -odaadtam a korongot és visszaültem a lelátó szélére tovább nézni a "meccset".

Raymond White:

Csütörtök van és edzésre tartok. Kedden az eső miatt elmaradt, de mára már felszáradt. Már amennyire télen fel tud száradni az eső. Haven már szokásához híven a lelátón ült és a pályát figyelte. Imádom azt a boldog és sugárzó arcát...

°°°°°

Már javában tartott a kicsikkel a meccs, amikor valakinek sikerült kiütnie a pályáról a korongot. A tekintetem követte a fekete tárgyat, egészen Haven lábáig, aki nemes egyszerűséggel felvette és visszavitte Tom bácsinak.
-Köszönöm Haven!
-Szivesen. - odaadta a korongot és visszaült a lelátó szélére tovább nézni a "meccset".
Amikor 18:00-t ütött az óra, elkezdtünk összepakolni és visszaöltözni utcai ruhába. Ám most Haven is jött be az öltözőbe, de amikor meglátta hogy mindenki itt öltözik, inkább csak szólt Kevinnek, hogy siessen és a kocsiban megvárja. Majd elhagyta az öltözőt.