Szerelem a jégen

Bejössz?

Haven Brooks:

Patricia késik, pedig ő a legpontosabb ember akit valaha ismerek. Lehet fel kéne hívni. Egy csöngés, kettő, három, negyedikre vette fel.
- Szia Patricia! Hol vagy?
- Szia! Oh basszus elfelejtettem hogy jössz elém suli után és már haza jöttem...
- Nem tudtál volna előbb szólni? Én már itt vagyok fél órája.
- Tényleg bocsi, elfelejtettem. Menne kell anya hív, edzésen találkozunk. Szia!
- Ahj jó. Rendben szia!
Letettem a telefont és idegesen a hajamba túrtam. Nem hiszem el hogy elfelejtette. Most mehetek egyedül haza.
- Szia!- hallottam meg az ismerős hangot.
- Szia!
- Hogy-hogy itt vagy?
- Csak az egyik barátnőmet vártam, de az előbb felhívott hogy már hazament.
- Sajnálom.- mondta szomorúan.- Haza kísérjelek?
- Jajj nem dehogy. Messze lakok innen és ahogy láttam a haverod vár téged.- tényleg messze lakik innen, de semmire sem vágytam jobban mint hogy Ray kísérjen haza.
- Szívesen elkísérlek. Isaac meg úgyis találkozik valakivel.
- Rendben. Akkor szólsz neki vagy csak jössz?
- Szólok neki. Megvársz addig?
- Igen.
Amikor hatatforditott elővettem a telefonom és írtam Angelnek.

❤️Angelina❤️

Angel, ezt nem fogod elhinni

Mi történt?

Raymond White-tal megyek haza

Tessék??????

Igen tényleg hihetetlen, de most jön vissza és indulunk úgyhogy mennem kell, otthon írok majd. Puszi😘

Nagyon kíváncsi vagyok a részletekre úgyhogy siessél haza

Gyorasn elraktam a telefonom mert vissza ért Ray.
-

Mehetünk?- kérdeztem.
- Igen. Merre megyünk?
- Itt egyenesen fel a téren, aztán balra. De majd mondom.- válaszként csak bólintott egyet és elindultunk.
- Szóval. Eddig még nem is beszélgettünk.
- Igaz. Csak a pályán találkoztunk. Hogy kezdjük?
- Szerintem kezdjük a bemutatkozással. Annak ellenére hogy tudom a nevedet.- nevetett fel.
- Én is tudom a tiédet, de rendben. Haven Brooks.- nyújtottam a kezem, mire felnevetett és kezet ráztunk.
- Raymond White. Örvendek.- erre már én is nevettem.- Merre felé laksz?
- Fent a hegy alján. Közel az erdőhöz. Te?
- Én is arra felé.
- Na akkor még jó is hogy velem jössz haza.- nevettem fel és tovább megyünk.
- Hova jársz suliba?
- A főtéribe. Te meg akkor ezek szerint ide a kertvárosba.- bólintással nyugtázta a hallottakat.
A buszmegállóban kinéztem a buszt és visszasiettem Rayhez
- 6 perc és itt van.
- Az nem sok.- mosolyogott rám.
6 perc múlva meg is érkezett a busz. Az első ajtóhoz mentünk ahol Ray előreengedett.
- Csak utánad.
- Köszi.- kuncogtam fel és felszálltam.
Találtunk két üres széket és leültünk. A következő megállóban felszállt a "bunkó csaj", és egy velünk szemben lévő kapaszkodónak dőlt. Körbenézett és megállt a tekintete rajtam. Rámosolyogtam, mire lenezoen végigmért és a telojat kezdte el nyomkodni. Mindig ezt csinálja és nem tudom hogy mi baja van velem.
- Ennyire utál?- nézett rám kérdőn a fiú.
- Á. Ő mindenkit utál.- vontam vállat.
- Akkor miért mosolyogsz rá?
- Mert miért ne. Egy utcában lakom vele, szerintem az alap hogy ha nem is beszélek vele akkor legalább rámosolygok.
Rámmosolygott amit viszonoztam, de elfordultam az ablak irányába. Nem bírtam ránézni, az arcom a paradicsom színével versenyezhetett.
10 perc múlva megérkeztünk a leszállóhelyre és elindultunk felém. Az egész utat végig beszéltük, mindent megtárgyaltunk. Amikor a házunk elé értünk elég hülye ötletem támadt.
- Nem akarsz bejönni?- először meglepődött (nem is értem miért) aztán elmosolyodott.
- Szivesen mennék, de sajnos haza kell érnem.
- Rendben.- mosolyogtam rá, bár belül vagy ezerszer fejbevágtam magam amiért többet képzeltem.
- Hát, akkor majd találkozunk a pályán.- mondta majd megölelt. Viszonoztam, aztán mindketten tovább mentünk. Én a házba ő meg haza.
Belépve az ajtón csak a kutyám fogadott. Megsimogattam a fejét és bementem a szobamba. Az íróasztalomhoz lépve élővé egy üres lapot és elkezdtem írni rá.

Raymond White
•kedvenc szín: lila/rózsaszín
•kedvenc étel: töltött káposzta
•kedvenc ital: mirinda
•kedvenc évszak: tél
•edző szeretne lenni
•van egy kutyája
•van egy báttya

Ez is egy jó nap volt annak ellenére hogy Patricia nem várt meg.