Szerelem a jégen

A tábor

Haven Brooks:

Bzzzzz.....Bzzzzzz. A szűnni nem akaró berregést gyorsan kinyomtam és rápillantottam az órára. 6:00....

Úristen, ma van a tábor első napja!

Izgatottan keltem ki az ágyamból. Már eltelt pár hónap mióta megtudtam hogy én is bekerültem a jégkorong csapatba és nagyon vártam ezt a napot. Szerencsére azóta is minden a legnagyobb rendben van az életemben. Az iskolában majdnem kitűnő lett a bizonyítványom és Angellel csak még szorosabb lett a barátságunk. Az atlétikát ott hagytam és amíg nem állhattam be én is jégkorongozni, egyedül edzettem, illetve volt egy elég nagy segítségem, aki el is küldte a szokásos reggeli üzenetét. Visszaírtam Raynek és nekikezdtem a készülődésnek.

Tekintve hogy augusztust írunk elég meleg van így egy világoskék farmert shortra illetve egy fehér topra esett a választásom. A hajamat egy kontyba fogtam hogy ne izzadjon annyira meg a nyakam tőle és még gyorsan felkaptam a fehér edzőcipőmet is majd elhagytam a szobámat.

A konyhában megláttam apát és Kevint is, mivel ő is jön a táborba és apa elvisz minket a csarnokig.

- Jó reggelt!- köszöntem mindenkinek, majd én is leültem az asztalhoz hogy elfogyasszam a zabkásámat és a gyümölcs turmixomat.

- Jó reggelt!- köszöntek vissza mindketten.

A reggeli csendben telt. Kevin arca mintha egy kicsit sápadtabb lett volna, de betudtam annak hogy biztos nagyon izgul a tábor miatt. 5 napig egyfolytában edzeni és a jégen lenni azért kicsit fárasztó lesz.

Gyorsan fogat mostam, összeszedtem a cuccomat és már indulhattunk is a kocsihoz. 

- Izgulsz?- kérdeztem az öcsémtől, hiszen azért aggódtam érte hogy nem fogja jól viselni.

- Egy kicsit.- mondta zavartan, majd tovább piszkálta a kezét és kinézett inkább az ablakon.

- Semmi baj nem lesz!- mondtam neki majd megfogtam a vállát.- Minden rendben lesz, és én is ott leszek veled, és persze ha valami baj van Rayjel is tudsz beszélni.

- Tudom, csak azért ez egy elég hosszú tábor lesz és nem tudom hogy ki fogom-e bírni. Rengeteg lesz az edzés.

- Hé, figyelj!- fordítottam most már magam felé.- Ha túl sok akkor szólsz az edzőnek és kiállsz egy kicsit. Nem az a céljuk hogy a halálba hajszoljanak minket hanem hogy fejlődjünk. Én sem hiszem hogy pihenés nélkül végig tudnám mjad csinálni, tekintve hogy ez az első alkalom hogy a csapattal edzek.

Ezen a kijelentésemen megnyugodott egy kicsit és abbahagyta a kezének piszkálását is.

10 perc alatt oda is értünk a csarnokhoz, ahol egy nagy busz várta a csapatot. Gyorsan kiszálltunk majd odavittük a cuccainkat a csapatbuszhoz. A söfőr segítségével beraktuk a cuccainkat és egyből egy barna magas fiút kezdtem el keresni. Észre sem vettem hogy idő közben valaki mögém került és átkarolta a derekamat, viszont a pillanatnyi meglepődöttségem rögtön el is múlt ahogy megpillantottam a gyűrűt benne a H betűvel.

- Csak nem engem kerestél?- hajolt közel a fülemhez Ray és a nyakamra apró piszit nyomott.

- De pont téged. Nem gondoltam volna hogy ennyire szeredsz a hátam mögé settenkedni.

- Nem is, de gondoltam fő a változatosság.- vonta meg a vállát lazán, majd a karjai között megfordított hogy a szemébe nézhessek. Amint a műveletet sikeresen véghezvitte megcsókolt, de úgy mintha nem is tegnap találkoztunk volna utoljára.- Hiányoztál!- mondta majd egy apró puszit csomot a számra.