A vámpírok birodalma III. Vámpírok végzete

8.fejezet: Soha többé

Mason szemszöge:

Az hogy megöltem Ms Meredith-et az én titkom marad, nem kell hogy mást is emésszen a titok. Azóta minden nap azon vagyok hogy egyre tovább és gyakrabban képes legyek uralkodni a testem felett. Az idő rettenetesen gyorsan telik, pont a mai napon van egy éve hogy elvesztettem mindent és mindenkit aki fontos volt nekem. Ez idő alatt nagyon keresett lettem a halálhozók között mint Éj így gyakran kerestek fel hogy segítséget kérjenek. Természetesen nem csináltam meg akármit, ráadásul csak akkor segítettem ha olyat mondanak amivel valami újat tudok meg az otthonom körüli dolgokról. Ma egy nemvárt látogatóm érkezett.

-Meglepett az érkezésed, de mond mi kellene? - intéztem kérdésem Michaelhez.

-Éj.. én.. idehoztam a lányom. - kerülte a tekintetem.

-Mégis miért? - ráncoltam a szemöldököm.

-Én.. nem voltam elég erős és nem tudtam felébreszteni.. te vagy messze a legerősebb akit ismerek, kérlek ébreszd fel a lányom. - nézett rám reménykedve.

Ez meglepő volt. Szívem szerint rohantam volna megmenteni a lányt, de nem fedhettem fel ki is vagyok valójában.

-És elárulnád mit ajánlsz cserébe? - néztem rá kíváncsian.

-Tudok egy tervről.. megakarják támadni a királyi palotát. - mondta.

A kezeim a hátam mögött voltak összekulcsolva így nem láthatta ahogy megszorítom.

-Ez érdekesen hangzik.. - gondolkodtam el.

-Nos egy gond van az ajánlatoddal. - komorodtam el.

-Mi? Talán már tudod? - esett kétségbe.

-Nem, nem tudom, a lányoddal van gond. A szavaidból úgy veszem ki hogy te már megpróbáltad, de nem sikerült. - bólintott. - Így tehát sem nekem sem másnak nem áll módjában felébreszteni amíg a véred benne van. - összegeztem.

-Vagyis.. akkor meg fog halni? - szorult ökölbe a keze.

-Én nem ezt mondtam. Felébreszteni nem tudom, de a véred kiszívhatom belőle és nagyából egy hét múlva ugyan olyan egészséges lesz mint ezelőtt. - magyaráztam.

-Akkor ugyanott lennék mint eddig, a francba! - mondta inkább saját magának.

-Mivel most jó hangulatomban találsz mondok neked valamit. Ha elmondod amit tudsz arról a támadásról akkor megmentem az életét és ha egy hét múlva újra megkeresel akkor fel is ébresztem, de természetesen ha addig még valami hasznosat megtudsz. Nos, áll az alku? - nyújtottam felé a kezem.

-És ha nem találok semmit? - meredt maga elé.

-Akkor addig nem ébresztem fel, viszont élni fog. Nos? - türelmetlenkedtem.

-Rendben. - rázott velem kezet.

-Akkor, hol van? - nagyon ideges voltam, de szerencsére a hangomon nem hallatszott.

-A kocsiban, máris hozom. - sietett ki.

Egy másodperc alatt visszatért. A karjai között egy megkötözött szőke lány volt aki alig volt magánál, de így is küzdött.. az apja ellen. Hajszíne ellenére rettenetesen emlékeztetett.. rá. Michael letette a lányt a kanapéra.

-Ne kérem.. - sírt a lány.

-Csendet, épp most intéztem el hogy ne halj meg! - dörrent rá az apja.

-Ez egy nagyon kényes folyamat amit nagyon régen csináltam, úgyhogy szeretném ha kimennél. - néztem Michaelre.

-Ahogy akarod, Éj. - morogta és kilépett az ajtón.