A vámpírok birodalma III. Vámpírok végzete

9.fejezet: Barátok harca

Dan szemszöge:

Kitört a káosz. Amikor végre megtaláltam Roset a tömegben pontosan akkor kezdődött.. Minden igyekezetemmel azon voltam hogy lerázzam a nemeseket és odajussak a húgomhoz, mielőtt mindenki menekülni kezdett volna. A szemem sarkából láttam hogy Archer védi Maxont és.. Leilát. Vagyis Rose harcol. Én is elkezdtem kaszabolni a halálhozókat, de rettenetesen sokan voltak. Már vagy a hatodikat szúrtam szíven amikor.. meghallottam egy üvöltést.. egyszerre volt ismerős ugyanakkor ismeretlen is. Gondolkodás nélkül odakaptam a fejem, hisz ha tényleg ő az.. akkor nagy baj van. A csata hevében is láttam ahogy a karjai között tartja Roset, de az üvöltése nem fenyegető volt hanem.. kétségbeesett. Láttam ahogy a szemei vörössé változnak és.. elszabadult. Ahogy egyetlen ütéssel képes volt ártalmatlanítani egy halálhozót az szörnyen félelmetes volt, de ami még félelmetesebb volt az hogy.. Rose.. Rose nem kelt fel. Nem volt körülöttem több halálhozó mert mind Masonre támadt, így egy szempillantás alatt már Rose mellett térdeltem. Nyaktól lefele minden egyes csontja minimum kettétört és már nem is lélegzett.

-Dan! - hallottam tompán Leila hangját.

A fülemben zúgott a vér. Rose.. az én kishúgom.. meghalt.. meghalt és én nem tettem ellene semmit. Minden amit az életem eddigi részében azért tettem hogy biztonságban legyen.. nem ért semmit, mert nem voltam elég erős hogy megvédjem. Nem kívánom senkinek hogy még csak hasonlót is átéljen. Az elkeseredést, a bűntudatot, a haragot és azt a mérhetetlen depressziót amit akkor éreztem.. semmihez sem volt fogható. Azt hiszem akkor és ott értettem meg hogy Rose mit élt át egy teljes éven keresztül.

-Dan, figyelj rám! Vissza tudom hozni! - hallottam Leila hangját.

-Vissza.. hozod? - kérdeztem halkan.

-Igen, már egyszer megtettem, képes vagyok újra megtenni. - nézett eltökélten a szemembe.

-Rendben, kérlek hozd vissza. Később mindent elmagyarázok, ígérem. - közben fejemmel Mason felé biccentettem.

-Azt ajánlom is! - bólintott komoran Leila.

Felálltam és felvettem a klasszikus védelmező pozíciót hogy akár az életem árán is megvédjem Leilá-t és a húgomat. Azzal viszont nem számoltam hogy akivel szemben megkell védenem őket.. az maga Mason lesz. Eközben még mindig fejetlenség uralkodott, de valahogy Maxon és Archer már a két oldalamon álltak.

-Ne aggódj, Maxonnal megvédjük őket, te tedd amit tenned kell. - fordult felém Archer.

Abban a pillanatban igazából féltem.. féltem hogy ezek után mi fog történni. Tudtam hogy Archer is eltemette magában az érzéseit Mason "halála" miatt.. azóta most először láttam a szemében valami remény féleséget hogy vissza kaphatja a lelkitársát.

-Archer.. bármi is fog történni nem keveredhetsz a harcba. Egy dolgod van, mégpedig megvédeni őket bármi áron. Megértetted? - néztem szigorúan a szemeibe.

-Igen. - biccentett aprót.

Láttam rajta hogy megértette mire gondolok, tudta hogy ha komolyra fordulnak a dolgok és választanom kell a saját és Rose élete között az övét választanám, de igyekszek hogy mindkettőnké megmaradjon. Hála Archernek így teljes figyelmemet a harcra fordíthatom. Nem titok hogy nem fogok Masonben kárt tenni, inkább megpróbálok az eszére hatni. Viszont ha ez nem sikerül és Leila mégsem tudja visszahozni Roset.. már nem is lesz miért élnem. Összeszedtem a gondolataimat és elindultam hogy szembenézzek vele. Már az összes halálhozót megölte.. Ahogy a szemeibe néztem.. vérvörös volt mint amikor aznap láttam, azzal a különbséggel hogy most.. nem küzdött ellene, inkább.. szabadjára engedte.

-Mason, én vagyok az.. Dan. Emlékszel rám? - közelítettem felé feltartott kezekkel.

Azonnal felém fordult és nem gondolkozott.. az ösztöne irányította. Olyan gyors volt hogy nem tudtam időben reagálni és éles karmaival végig szántotta a mellkasomat, még a ruhán keresztül is. Először meglepett hogy ennyire nincs tudatában a tetteinek, az érzést viszont hamar felváltotta a fájdalom.

-AAAaaahhh! - ordítottam fel.

Mielőtt összeszedhettem volna magam a következő pillanatban egy öklöt éreztem a gyomromnál és az ütés átrepített.. a falon. Nem tudom, talán ki voltam ütve pár másodpercig, de amikor kinyitottam a szemem és ahogy láttam az eszeveszett Masont közelíteni a többiek felé nem foglalkoztam a fájdalommal. Amilyen gyorsan csak tudtam odarohantam és a saját testemmel együtt löktem el a közelükből Masont.

-Mason, térj magadhoz! Te nem akarsz senkit sem bántani! - kiáltásom lihegésbe fulladt.

Éreztem ahogy fogy a levegő a testemből, de nem törődtem vele. Egy dolog lebegett a szemem előtt, az ami egész életemben.. megvédeni a családomat. Az hogy Dain a nagybátyám nem változtatott a tényen hogy megölte az apámat és a húgom megölésével fenyegetett. Vele ellentétben Mason nem önszántából csinálja ezt az egészet. Úgy megvédeni az egyik családtagodat a másiktól hogy közben egyikükben sem akarsz kárt tenni.. na ezt vajon hogy lehet kivitelezni? Egyszerű, saját magad vállalod a fájdalmat.

-MEGÖLÖM! - bömbölte teli torokból.

Tudtam hogy nem Rosera gondol, de arra is volt egy-két tippem hogy kire.

-Nyugodj meg, visszahozzuk. - kezdtem lassan.

Amint kimondtam már előttem termett és.. le akarta tépni a fejem. Még időben észrevettem, így sikerült elhajolnom előle.. de nem teljesen. A karmaival a fülcimpámtól a szemhéjamon át egészen a homlokom közepéig egy mély sebet ejtett. A szemem még időben becsuktam így sértetlen maradt, de a vértől alig láttam valamit a bal szememmel. Ahogy reflexből odanyúltam volna a szememhez éreztem hogy gyorsabban fogy a levegőm és Mason a nyakamat szorítva nyom az egyik falhoz. Gyerünk Dan, muszáj kibírnod. Ha te nem tudod megakadályozni hogy másnak is ártson mielőtt még Rose felébredne.. akárhogy is lesz szörnyű dolgok fognak történni.

-M-Mason.. uralkodnod kell rajta, már nincs veszélyben. E-Emlékszel? Aznap azt mondtam.. - szorította erősebben a nyakam. - ..hogy n-neked sikerülni fog.. és ezt most is így gondolom, sikerülni fog.. érte. - inkább hörögtem mint normálisan mondtam.

Az oxigén hiánytól már szédültem és fekete foltok kezdtek megjelenni előttem. Éreztem ahogy a kezem elengedi Mason kezét és az oldalam mellé omlik. Még utoljára láttam ahogy Mason emeli az öklét egy végső csapásra, de utána már nem láttam semmit.. csak hallottam egy hangot... az ő hangját.. Hm, talán már a menyben vagyok?