hogy van az, hogy mindennap felkelek és nem te kelsz fel mellettem? nem te csókolsz hajam közé és nem te ülsz az ablakban, együtt csivitelve a madarakkal.
hogy van az, hogy nem állsz az ajtóban és mosod a fogadat? és hogy van, hogy bár azt hiszed, hogy titkon csinálod, de a tükörben mindig látom, ahogy nézed, összefogom a hajamat?
hogy van az, hogy ez a szerelem, ez az pillanat nem marad? hogy van az, hogy én sose éltem veled együtt, de nap mint nap szívem megszakad?
van az úgy, hogy a madarak elvándorolnak, van az úgy, hogy nem hallatom többet kacagó hangomat, de van az, hogy van az, hogy nem haltam meg azóta?
van az úgy, hogy most már minden elcsendesedett. madarak, fák, emberek.
van az úgy, hogy a világ azt mondja, "Megállj!". és van az úgy, hogy te és én nem lehetünk egy pár.
—
irinaesthetic 2022_05_09
YOU ARE READING
SZÓLÍT EGY HANG
Short Storyelbeszélések az élet nagy dolgairól. ©irinaesthetic 2019 január -