SZÓLÍT EGY HANG

elmérgesedett a helyzet

rámtörsz dühösen, felfuvalkodott állapotban, mintha mindehhez jogod lenne. hibáztatsz, utálkozol, köpködsz nem szeretsz.

azt hiszed közlöd a mondandód, de mást se csinálsz, mint csak utasítasz, vitázol, a helyzet elmérgesedik.

nem akartam ezt.
soha nem akartam.

mégis itt fekszel most mellettem mozdulatlan, kitágult szemekkel. ezt én tettem veled. nem, ezt te tetted magaddal.

a kezem teljes kosz, vér, de csönd van végre. csönd van és egy légy sem mozdul, a te idegesítő hangod pedig végképp nem hallatszik. jó ez így, nagyon jó.

felfektetlek a kanapéra, az egész nappali csupa piszok lesz, ahogy odahurcollak. nehéz vagy, de már nem olyan nehéz, mint az a félelem, ami nap mint nap a szívemen ült, amikor hallottam, hogy otthon vagy.

bekapcsolom a tv-t, és elkezdek valamit nézni.
te is velem ülsz ott.
végre azt nézhetek, amit akarok.
nem szólsz közbe.

nem tudsz többé.

-
20220910 © irinaesthetic