vacakra ittam magam.
a szememet nyomkodom a csillagokért, a feketeségben lévő csillagokért, mert hiányzol.
mert már nem látogatsz meg.
csak köhögnél az ajtóm előtt és tudnám rögtön, hogy te vagy az.
de csak a szél kopog szüntelen és
a rosszul szigetelt ajtóm alatt gyűlnek
a falevelek toronto-ból.
és
én
csak
sírok.
—
2020. november 12.
© irinaesthetic
YOU ARE READING
SZÓLÍT EGY HANG
Short Storyelbeszélések az élet nagy dolgairól. ©irinaesthetic 2019 január -
