SZÓLÍT EGY HANG

papírfecnik

lapok köröttem.
körös körül keringenek.
táncba kapnak, hadakoznak.
mint az emberek.

nem teszek mást, csak nézem őket.
olykor jobb a szememnek ilyet is látni,
mintsem folytonosan rohangálni.

kergetik egymást.
de meddig?
naphosszat el tudnám nézni ezt a végeláthatatlan tekergést.

ameddig el nem csendesedik a szellő,
addig lépegetnek ide-oda az éterben,
mintha lépcsőfokokon szaladgálnának föl s alá.

majd becsukják az ablakot, a fuvallat megszűnik.

úgy hullok a földre, mint a papírfecnik.

© irinaesthetic 20190626