rájöttem mi volt a baj kettőnk között.
az, hogy mire észbe kaptunk volna, annyira felnőttünk, hogy túl magasra értünk már ahhoz, hogy gondtalan kisgyerekekként viselkedjünk. elmentél vagy én mentem el?nem is tudom.
mivel eldöntöttem, hogy nem akarom folytatni a veled való dolgokat, eldobtalak, de okkal tettem. nem féltem, hogy mi lesz, mert azt hittem, hogy az élet majd megy tovább, te balra én jobbra tartok és soha nem fogjuk újra keresztezni egymást.
mégis minden nap eszembe juttat téged az elmém.
az álmaimban.
nem tudlak kiverni a fejemből, mert az agyam folyamatosan egy kedves, visszatérő képet alkot rólad, pedig nem is lehetnél rosszabb a valóságban.
vajon eljön az a nap, amikor végleg kikopsz az emlékezetemből? nem is ez a lényeg, hanem, hogy gondolsz te még rám úgy, mint én rád? téged is elkapnak ezek a gondolatok, hogy mi lett volna, ha?
mi lett volna, ha aznap nem ellöklek magamtól, hanem átöllelek, és azt mondom, hogy minden rendben?
—
20200710 ©irinaesthetic
VOCÊ ESTÁ LENDO
SZÓLÍT EGY HANG
Contoelbeszélések az élet nagy dolgairól. ©irinaesthetic 2019 január -