SZÓLÍT EGY HANG

csilingelő csengő

hirtelen átkarolsz, és azt mondod;
— Nézd, ezt a képet most csináltam rólad!

és nevetsz egy akkorát, hogy az eddig ágakon pihenő hó is lehullana ettől a kellemes, csilingeléshez hasonlatos dallamtól, és én is elkezdek kacagni. egymásba karolva lépdelünk a hóban, és mosolygok, kihevült arccal nézek bele mogyoróbarna szemedbe, és azt kívánom, bár ez lennél te.

mert most undorodom tőled, a hideg is kiráz, ha rád gondolok! és utálom, hogy az álmaimban még mindig az vagy, aki voltál, és én is az vagyok aki.

meg persze szeretjük egymást.

bár maradtál volna ilyen

szép,
okos,
bátor,
törődő,

mint amilyen ma este az álmaim között voltál, mert akkor nem tartanánk itt, és nem éppen azon morfondíroznék, hogy hogyan töröljelek ki végleg az emlékezetemből.

csók csattan köztünk,
de már nem szeretlek.

—
200505 ©irinaesthetic