annyira fojtogat a saját szobám látványa, az ahogy minden nap belenézek a telefonom kamerájába azzal a tudattal, hogy ez az ember ma valami nagyot fog alkotni, de helyette végigszorongom az egész délutánom egy darab döntésen agyalva, amit ha másképp tettem volna pár napja akkor nem lennék ebben a pácban.
végülis mindent magamnak okozok, és utána mégis sírok.
utálom.
—
20210118 ©irinaesthetic
buék, és sajnos ez a könyv
nem a boldog pillanataim
helye szóval remélem nem
leszel ma ettől szomorú )-:
ESTÁS LEYENDO
SZÓLÍT EGY HANG
Historia Cortaelbeszélések az élet nagy dolgairól. ©irinaesthetic 2019 január -