nem hiszem, hogy lenne bármikor is olyan pillanat, amikor engem kéne választanod magad helyett.
itt ülünk a házatok tetején, és azon gondolkozom, hogy el kéne hagynom ezt a kékséget, mert csak rám hagyatkozol.
azt mondod, hogy reszket a szíved tőlem, és nem tudod abbahagyni a mosolygást, amikor rám nézel.
de érzem én ugyanezt? azt hiszem nem. és nem tudom, hogy ez baj e, de úgy érzem hogy nem igazán, pedig iszonyatosan szerethetnélek. jó ember vagy.
de nem szólok inkább csak kémlelem a kék szomszédságot, és azt kívánom bár így maradna minden.
ilyen sehogyanse mivoltában, de legalább nem változna köztünk semmi.
—
200428 ©irinaesthetic
juppí, akkor bezzeg jön az ihlet, amikor nem tudok aludni :') .
YOU ARE READING
SZÓLÍT EGY HANG
Short Storyelbeszélések az élet nagy dolgairól. ©irinaesthetic 2019 január -