SZÓLÍT EGY HANG

akkor

ha hallanád, hogy miket álmodok rólatok össze-vissza, talán megint úgy néznél rám, mint akkor.

ha tudnád, hogy valahogy a házatokban termettem és egész végig az ágyadban feküdtem és amikor lementem a lépcsőn te ott voltál a konyhában.

és adtál enni, mint akkor.

aztán valahogy mások is odakeveredtek, de mi elmentünk egy buliba, amiben a valóságban sose voltam veled, szóval ez nem írható fel az akkorok listájára.

egész végig a kanapén feküdtünk, a zene is halk volt, tényleg nem érdekelt minket az egész. aztán odajött a barátod is, ami abszurd, mert a valóságban vele egyáltalán nem kerültem semmilyen kapcsolatba, mégis benne volt az álmomban. nem, most sincs akkor, ő sose volt velünk.

de ezen a bulin ott feküdt ő is, és valami bugyuta játékot űzött a telefonján, amit mi is olyan lelkesedéssel követtünk, mint ő. sokat nevettünk és már megint piszkáltál, mint akkor. ezt tényleg csináltad, de utáltalak akkor is, most is érte.

beszélgettünk komoly témákról, és az a vicces, hogy az álmaimban ez mindig így van, de a valóság sose ezt takarta. akkor és ott csak egy unaloműző voltam.

az álmom megmutatta, hogy sokáig mire vágytam. most már nem így van természetesen, de akkor mit meg nem adtam volna azért, hogy így beszéljenek velem.

kellett a törődés, nem is kicsit.

nem kaptam meg akkor.

kár értetek, bármennyire is mihasznák voltatok. főleg te.

lehettél volna legalább egyszer olyan, mint az álmaimban.

legalább egyszer olyan igazi.

20190825 ©irinaesthetic
ma olvastam egy hasonló történetű könyvet wattpaden, cseppet az inspirálta.