SZÓLÍT EGY HANG

360°

Megállt egy pillanatra.
Megállt, mert azt érezte most fordította meg a világ 360 fokkal minden porcikájával egyetemben.

Itt volt ő, oly sok év után újra testközelből látta.

Aztán ott jött ő. Még nem tudta, hogy hasonló érzések kötik e hozzá, mint az elsőhöz, de ott volt benne egy darabként a szívébe beágyazódva már egy ideje.

Nem tudta mihez fogjon hirtelen, annyira letaglózta a ténye annak, hogy most sétált el a múltja és a jelene mellett egyszerre. Azt vette észre, hogy mennyire, de mennyire más a kettő ember, hogy mennyire nincsen meg bennük közös vonás és mégis, ha nem is egy nap, de szívének egy részét elfoglalták már valamikor.

Rémisztő, megfagyott pillanat volt az, ahogy az arc, amelyet már három éve nem látott megjelent előtte, és rögvest egy olyan arc is csatlakozott hozzá, akire nap mint nap ránevet, mert egyszerűen nem tudja megállni, hogy ne tegye, mert akkora szeretettel viseltet iránta.

Majd csend következett.

Nagy, nagy csend.

Elnémult minden, a múlt, a jelen.

A jövő?

A jövő nem némult el, ott volt a levegőben illatárja, a tavasz végéhez érve, de nem tudta, hogy az mennyiben lesz másabb, mint az, ami éppen lezajlott.

Ugyanis az, hogy ez a dolog megtörtént vele, egyszerűen nem tudta másra késztetni, mint hogy rájöjjön, a világ, amiben felnőtt túl kicsi még ahhoz, hogy a múlt bármikor is elfelejtődjön, és ne jelenjen meg akadályként jelenében.

—
20210514 © irinaesthetic
merítkezzünk az életből, ha írunk!