SZÓLÍT EGY HANG

ágnes

ágnes tudja.
tud mindent.

fekszik az ágyán és nézi, ahogy a fiú matat valamit a bakelitnél, majd a tű hozzáér, és elindul a körforgás. megszólal simon and garfunkel-től a bridge over troubled water.

felkászálódik eddig fekvőhelyéről a fiúhoz. nem is fiú az már, régen férfi. de mit számít az? mit számít, hogy nagy, halványkék inget fedő hátba belekap ágnes tűhegyes körme.

mit számít az, hogy a markolás ereje közelebb hozza őket pár centivel egymáshoz. egymás ajkaihoz.

mert a vágy fűti őket, semmi egyéb. hiszen ágnes csak egy tizenegyedikes, a férfi pedig csak három gyerek apja és van egy szép felesége. de hát a vágy, a szeretet kegyetlen hajszolása csak úgy izzik a vérükben.

ági hajol az ajkakra, a borosta kicsit böki a kezét, ahogy kacsói közé veszi azt a megviselt ábrázatot az elmélyülés miatt. mennyire is klisé, hogy egy negyvenes férfi van nála, bármennyire is helytelen ő csak mosolyog a csókba.

hiszen nem is létezik ez a férfi, csak az ő szemében.

így a bakelit leáll, ő pedig ugyanúgy fekszik az ágyán és harapdálja a száját, hátha visszahozhatná azt az édes érzést, amit álmában érzett.

—
© irinaesthetic 20190726
tudom, hogy random, de lett egy szereplőnk, ágnes. lehet még visszaköszön később.