SZÓLÍT EGY HANG

természet

az ormótlan hegytetőket pásztázza, ahogy megül rajtuk fenségesen a nyári ködfelhő. minden lépéssel változik a mozgásuk, alakjuk, de szépségükből egy cseppet sem veszítenek.

hihetetlen ez a látvány, ami elétárul. a kis utak csak úgy kanyarognak a völgyben, lámpák szegélyezik az utat az eltévedőnek. minden békés, nyugodt, nem zavartatva magát semmi sem. minden csak mozog és él ezen a tájon.

azt gondolja, bárcsak neki is ennyi nyugodalmas perc jutna, mint ez a pár pillanat, ahogy az erkélyen bekuckózva nézeget. az is az eszébe jut, hogy talán kellene egy társ, aki, ha majd ő bejön innen, meleg teával kínálja, de ez is elég.

épp elég, és nem akar mohón többre vágyni.

csak pihen és pihen, ezen a szerfelett érdekes világon.

—
© irinaesthetic 20210801