Szerelmünk Rabjai | BEFEJEZETT

4-törj ki a csendből

Lilien
12.31

Már végre itthon vagyunk, Landoról azóta nem hallottam, mindegy jobb lesz így mindkettőnknek. Senkinek se mondtam még az új munkámat, de újévi meglepinek szántam. Roppant humoros nem? Amúgy is gyűlöltem ezt az évet, hát majd most még jobban fogom. Havazott, fehér minden, dermesztő hideg van. Imádlak tél.

Anyával a nappaliban várjuk, forró tea társaságában, hogy kisüljön az utolsó adag süti is. Ugyanis anya imád minden kis és annál kisebb eseményre sütni.
Este buliba megyek, a legjobb barátaimmal. Debyvel megbeszéltük, hogy hamarabb átjön, ugyanis vele is szeretném közölni a hírt. Meg is érkezett, épp ahogy anya kivette a sütiket.

Anyu egy utolsó vacsorához hívta a társaságot. Testvérem fürgén levágtatott az emeletről, apára szokásosan várni kellett, míg mi megterítettünk a barátnőmmel. Deby már családtag, általános óta legjobb barátnők vagyunk, a családjaink is nagyon jóba vannak. Ohh és még egy apropó, emlékeztek, hogy mondtam , hogy összetörték a szívem, hát igen szerelmes voltam Deby bátyjába, sokáig együtt is voltunk, majndem 2 évig, a kapcsolatunkért mindenki oda volt. Majd Byron beközölte, hogy nem vagyok elég. Ez alatt arra célzott, hogy csinos. De nem is baj, hogy így történt, ennek hatására átformáltam az alakom, és így kaptam egy tökéletes alakot. Szóval köszi Byron, mostmár sóvároghatsz utánam.

-Csá Deb-üdvözölte tesóm, barátnőmet.

-Mizu nyomi- köszönt vissza Deb. Imádom a kapcsolatuk. Sokáig kavargattak, de maradtak inkább barátok.

-Légyszi maradjatok még egy szóra-szólaltam fel a finom étel elfogyasztása után. Deby látta rajtam, hogy valami nagyon nehezet hordozok a szívem alatt, így megfogta a kezem, s őszintén bólintott egyet, mellyel sugallta, hogy bármi van ő mellettem marad.

-Nos, tegnap előtt kaptam egy eszméletlen ajánlatot, egy modell ügynökségtől.-nyeltem egy nagyot.

-Dehát, ez nagyszerű drágám.- örvendezett anya.

-Igen az anyu, csak a cég az Elite Models.-többet nem tudtam mondani, de mindenki tudta, hogy ki ez az ügynökség, ugyanis tényleg ez volt az álmom. Szótlan volt mindenki. A fájdalmam leírhatatlan volt, ahogy néztem az arcaikat.

-Elfogadtam az ajánlatukat, január 2.-án kimegyek egy próbára, majd ha minden rendben lesz, nem sokkal később kiköltözöm.

-Ácsi, hogy mit csinálsz kicsi lány?-nevetett apa.

-Örülök, hogy jól szórakozol, de hallhattad.-válaszolom.

-Lili jól meggondoltad ezt?- kérdezte bátyám. Szemembe ott csillogott a fény, a fény mely 18 évem alatt nem csillogott így. S ezt testvérem is meglátta, ahogyan bólintottam kérdésére.

-Rendben Lili, én elfogadom, és támogatlak, de egy valamit kérek.-néztem a bátyám mondata után érdeklődve rá- Miután felfedezted az összes jó kocsmát, hívj ki és én nálad alszom, elmegyünk bulikázni, és megyek a bemutatóidra is.

-Ez legyen a legkisebb kérésed. Vedd úgy, hogy ezt a szerződést már alá is írtuk.-gyors puszit nyomott az arcomra, majd mögém állt, támogatóan.

-Őszintén örülök neked, de fognunk kell majd jó spanyol csávókat.-nevetett Deb, s tovább fogta a kezem.

-Anya?

-Kicsim, te vagy az egy szem lányom, és most kirepülsz. Olyan fiatal vagy még. Te vagy itt az élet. Mi lesz velünk nélküled?

-Anya, sokat jövök majd haza ígérem, ez nem örökre szól. Én mindig az életed része leszek.