Szerelmünk Rabjai | BEFEJEZETT

23- nem számítottam rá

Inés

Reggel korán volt az ébresztő, ugyanis mentünk ki a lovardába, ahová Charles elhelyezte a lovaim. Összekészültem nagy nehezen mert a fiú mindig visszahúzott az ágyba.
Választásom egy bézs nadrágra esett, és egy fekete trikóra, majd felvettem a lovagló cipőm.

—Hogy lehet az, hogy ennek a lánynak minden jól áll?—kérdezi Deb, engem szemlélve.

—Hogy lehet az, hogy ennek a lánynak van a legjobb barátnője a földön? Hogy lehet ő ilyen szerencsés?—karolom át a nyakát hátulról. Deb egy lenge piros virágos ruhát vett fel, mely jól kiemelte hosszú, gyönyörű szőke haját.

—Ha már a szerencsénél tartunk. Te is elég szerencsés vagy ezzel a fiúval.—jelentette ki a barátnőm.

—Igen. Valószínűleg ő minden lány álma.—sóhajtottam.

—Hát akkor meg mi a baj?

—Nem tudom, csak gyors ez és hirtelen.

—Hugót szereted még ugye?—kérdezte Deb. Mindenről tudott eddig is. Nagyon sokat telefonáltunk és írogattunk különösen erről a helyzetről. Ő már az elején Leclerc mellett tette le a voksát. Kérdésére nem mondtam semmit, csak lehajtottam a fejem.—Tudod, ha Hugót annyira szeretted volna, soha nem jött volna képbe Charles.

—Tudom, igazad van. Most jó is lesz, mert a nyilvánosság előtt mi csak barátok vagyunk.—kijelentésemen elkezd torka szakadtából nevetni.—Mi olyan vicces Debora?

—Ja bocsi, azt hittem csak viccelsz.—mosolyog tovább, de az én arcomra kérdőjelek ülnek.—Lili, nem létezik, hogy bárki is bevenné, hogy csak barátok vagytok. Már annyi elég, ha egymásra néztek.

—Hát, majd okosan csináljuk.—nevettük el közösen magunkat.

—Na jó reggelt álomszuszék. Hosszú volt az éjszaka?—kezdi el Debora Charlest piszkálni, aki épp most jött le. Charlessel mi csak összenéztünk és elmosolyodtunk.

—Szörnyen hosszú.—mondja.

—Szóval szörnyű drágám? Szörnyű? Este nem ezt mondtad.—kezdem el piszkálni.

—A lényeg, hogy minden strapabíró.—jelenti ki, és nyom egy puszit a fejemre. Majd egyszerre kezdjük el nézni az asztal azon részén, melyen most Deb fogyasztja a gabonapelyhét. Kis gondolkodás után leesett neki.

— Baszki. —dobja el kanalát.—Én meg már hosszú percek óta itt eszek. Olyan undorítóan kanosak vagytok.—mondatait egy hatalmas nevetéssel díjazzuk.

Nem sokkal később kiértünk a lovardába. Csodaszép volt. Hármasban sétáltunk, mikor megláttam Flot.

—Flo!

—Lili! Szia! Hát te?

—Gondoltam, megnehezítem már a versenyed.—nevettük el az ölelésünk közbe magunk.

—Szia Lili!—szólított meg Lando. Na basszus , most fogunk lebukni Charlessal. Ölelt meg a britt, majd meglátta haverját.—Charles, haver, mit csinálsz te itt?— pacsiznak le.

—Általában megnézzük a Monacói versenyt. Aztán kiderült, hogy Inés is itt lesz, és felajánlotta, hogy bemutatja nekem ezt az egészet.—hiteles mese Leclerc.

—Milyen aranyos ez a lány.—kacsint rám Norris, pont úgy kacsint mint régen, mikor még...—Oh, és had mutassam be Luisinhát.—hát nagyon meglepődtem. Norris az én fejem nézte. Fogalmam sincs mi zajlott bennem, de lenyeltem, majd jo fejet vágva bemutatkoztunk. És én is bemutattam Debet. Flo-val nagyon egy húron pendültek.

—Mi a baj?—súgja oda Norris.—Másra számítottál?—nem konkrétan nem másra, hanem erre az egészre nem számítottam.

—Csak kicsit izgulok, rég voltam már versenyformában.—hazudom neki.—Azt hiszem nyergelnem kéne.—Flo rámutat a szekrényre ami pont itt van, és a lovaink is. Nagyszerű maradhatok ebbe a kínos szituációba.

—Képzeld Luisinha is modell.—jelenti ki Lando, és a reakcióm fürkészi. Ami csak egy hmm volt.

—Persze, nem olyan sztár mint te.—jelenti ki a portugál lány.

—Én nem vagyok sztár. Én csak azt csinálom, amit szeretek és ez tetszik az embereknek.—lehet kicsit bunkón mondtam. De érezze is, hogy nincs kedvem vele beszélgetni. Közben Charles arrébb megy telefonálni. A modell lány pedig csatlakozik Floék beszélgetésbe, így a britt a nyakamon marad.

—Lehetnél kedvesebb is...—kéri.

—Bocs, keveset aludtam.—érzi rajtam, hogy ezt a témát nem kell erőltetnünk.

—Tudod ezek a versenyes helyzetek, mindig felidézik, amiket utána csináltunk a hotelben.

—Lando! Barátnőd van. Mondjuk mikor is zavart ez téged?!

—Csak annyit mondtam, hogy eszembe jut, nem azt, hogy megismételhetnénk.

—Na ebből elég. Ne húzd ki a gyufát.

—Miért? Te mit csinálsz Charles kamu sztorissal?—vág vissza. Úgy tudtam, hogy nem hitte el. Éreztem, hogy tudja vagy legalább sejt valamit.

—Féltékeny vagy? Vagy mi van?—kérdezem tőle indulatosabban.

—És te Lily? Féltékeny vagy?— kérdésére szerencsére nem kell válaszolnom, ugyanis visszaért Charles. Csak adok Norrisnak egy nézést, és el is hagyja a társaságunk. Ügyes fiú, érzi mikor kell ráhagyni.

Bemelegítettem mindkét lóval. Ma azaz szerdán nincs verseny, csak holnap lesz, meg pénteken, és, hogy ne egyezzen a futammal így hétfőn van a fő verseny.