Szerelmünk Rabjai | BEFEJEZETT

2-régi ember új érzésekkel

Lilien (Inés)
12.28
Reggel
Ilyen hirtelen sem ment ki még az álom a szememből. Koránt sem gondoltam mikor Landoval voltam, hogy ilyen bekövetkezhet, nemhogy pont mikor nem vagyunk együtt. Az üzenete kisebb szívritmus zavart okozott.
Az üzenete:

Lando: Elég rossz volt arra kelni, hogy nem vagy mellettem. Élvezetes este volt. Hiányzott, de te még jobban. Nem erőltetem, de ha bármikor szeretnéd megismételni, örömmel benne lennék. Sok sikert mára, nézni foglak!❤️

Üzenete szinte hideg zuhanyként ért, nem is tudtam mit reagálni rá. Ezt a szivecskét sem értem, ő nem egy szivecskézős típus. De nézni fog, mondhatni kissé sorozatgyilkos beütése van, de most elnézem neki. Így visszadobtam egy , Köszi:) -t. Biztos jól eshetett neki a kedvességem. De annó nekem se esett jól, hogy más lányokkal is összefekszik.

Gyors összekészültem, és habár még nem kellett volna kimennem a pályára én mégis így tettem. Steve csatlakozott hozzám, és együtt sétáltunk ki. Röviden annyit apuról, hogy szerintem fix skizo, néha olyan jófej és tényleg jókat eldumálunk, mint most a sétánál, de többször meg egy bunkó, és sose vagyok elég jó neki, és mindenért is én vagyok a hibás.

-Jorden ma is indul mind a négy számba?-érdeklődött a most jó arcát mutató férfi.

-Nem egyikből kivettem, mert ott Constival indulok.

-Remekeltek mindkét loval, el ne szúrd.- köszi , ez jó tanács akar lenni vagy bíztatás? Mindenesetre elég pazarul megy mindkettő. Úgy döntöttem, megmozgatom egy kicsit Constit, tegnap nagyon furának tűnt. Gyors nyergelés után kivittük a pályára apával, ahol segített felülni. Apa rakott nekünk egy pár kisebb ugrást, hogy tényleg jól átmozgassam, de ne vigyem túlzásba. Consti miután egyfolytába leverte az akadályokat, elkezdett nem túl vészesen sántítani. Én leakartam szállni róla, hogy nagyobb baja ne legyen, de apa nem engedte. Ezért mentem még egy próbát, ahol akkora fájdalma volt a lovamnak, hogy nem akart rámenni, s egy erős stoppot nyomott az akadály előtt. Természetesen én bájosan levágódtam, ami csak azért volt kínos, mert már egyre több ember vett körül és szemlélte az edzésem. Olyan sikeresen estem, hogy mellény nélkül ráestem a rudakra. Miután ezt Flo és Lando is észre vette, egyből oda futottak, apa lazán oda sétált, és konkrétan finoman rám ordibált, hogy azonnal keljek fel. Landot, nagyon megijeszthettem, hisz egyből karjaiba húzott, és kérdezgette, hogy jól vagyok e.

-Lili mond, hogy jól vagy! Ugye nem lett baj? Bírsz levegőt venni?- aggodalmaskodott a pilóta.

-Semmi bajom.-bújtam ki gyorsan kezei közül, de késő volt már. Hogy honnan tudtam? Flo arckifejezése mindent elárult. Lebuktunk. Amit Lando is realizált.

-Ez bukó Norris.- céloztam a fiúnak, melyen mindketten jót mosolyogtunk, s vártuk, hogy Flo mikor szedi le a fejünket.

-Elmentek ti a picsába. Vért izzadva próbállak titeket összehozni, erre meg már együtt vagytok. Még jó, hogy leestél különben nagyot néztünk volna az ebédnél történő terveimmel.-visítozta Flo, s a lány megkönnyebbülést okozott, hogy nem fog megölni.
Hangos nevetésbe törtünk ki, lehet én inkább azon nevettem, hogy azt hiszi együtt vagyunk. Mikor igazán elkezdtem nevetni, hirtelen akkora szúrást éreztem az oldalamba, hogy egyből eltűnt a mosoly az arcomról.

-Héj Lil, mi a baj? Fáj valamid?- aggodalmaskodott ismételten a fiú. S ekkor már Flo is abba hagyta a nevetést.

-Mintha szúrná valami az oldalam.- feleltem, s Lando arckifejezése átment még borzalmasabba. Pilótaként jól ismeri ezeket a sérüléseket, s gyanított is valamit.

-Mi az? Mire gondolsz?- láttam az aggodalmat a fején.

-Remélem nem az, de gyere nézessük meg egy orvossal a bordád.-ekkor már biztos voltam benne, hogy borda törésre gyanakszik. Bekell vallanom nekem is megfordult a fejembe, de nem lehet az, mert akkor nem ülhetek lóra se, nem, hogy versenyezzek.

Egyből meg is nézettük az orvossal és nem egy bordatörés, hanem három. Az orvos azonnal felfüggesztett a verseny alól. Természetesen sírásban törtem ki, s látni sem akartam senkit, de Lando nem tágított mellőlem. Egy padon ücsörögtünk, ahol én kegyetlenül bőgtem, s ő hozzám simulva próbált vigasztalni.

-Majd indulsz a következőn.

-Ez nem így működik. Ez pont olyan mint a te versenyeid, ha kimaradsz esélyed sincs.-törtem ki még nagyobb sírásba.

-Héj kicsim, megoldjuk jó? Ne sírj, mert ilyenkor nem vagy lélegzetelállítóan gyönyörű.-mondata úgy belém hatolt, köpni nyelni nem tudtam. Kicsim?? Lélegzetelállítóan gyönyörű? Mármint, hogy én? Ezt biztos nekem akarta mondani? Értetlenségem az arcomra is kiült.

-Most meg mit nézel? Több közöm van hozzád mint bárkihez. Csak te vagy nekem! Tudom, hogy nem akarsz többé, de én csak most jöttem rá, hogy...
-te jó isten köszi Flo, hogy ezt félbe szakítottad, különben itt nem csak az én bordám tört volna el, hanem az ő szíve is. Szeretlek, ezt akarta mondani tudom, látom s érzem. De én nem tudom szeretni, nekem nincsennek felé ilyen érzelmeim. S én nem is akarok kapcsolatot, amit ő pedig igen.

-Sajnálom Lili, hallottam, hogy bevonták a rajtjaid. Pedig jó lett volna egy komoly ellenfél.-szakította félbe Flo.

A délelőtt folyamán mit sem törődve, hogy konkrétan kivagyok zárva, átöltöztem, felnyergeltem Jordent, és a melegítőpályára indultunk.

-Elnézést ifjú hölgy. Elnézte. Magának a padon kéne ülnie. Értem én, hogy négy lába van és könnyen összetéveszthető, de könyörgöm ez mozog.-háborodott fel humorosan bátyám.

-Elnézést uram, ez az én székem, látja ide van írva a nevem is.-mutattam a nyergemre, melynek hátulján tényleg megjelent a nevem.

-Hülyeséget csinálsz. Megint.

-Hülyeség, az életem mint mondhatnék.

-Jó falazok anyuéknál, de ha nem nyered meg, garantálom, hogy a maradék bordád én töröm el.- fenyegetőzött Zac.

-Köszönöm tesó, rajta leszek.-mondatom után el is kezdtem a bemelegítést, hát mit ne mondjak nem volt túl kellemes érzés. Szerencsére a bíró némi könny és megszínlelt szívfájdalom ellenében, hagyott versenyezni. Tökéletes napot zártunk Jordennel, mind a három első helyet megszereztük. És a kupák mellé még megnyertem a közönség szívét is.

Este

Épp a szobámba tartottam, mikor Lando az egyik ajtóból megjelent, megragadta a karom, és behúzott a szobába. Egyből ajkaival üdvözölte az enyémet, majd durván az ágyra nyomott. Amit egy kis felszisszenéssel jeleztem neki, hogy nem biztos, hogy ez az amit a bordáim most igényelnek.

-Ne haragudj, teljes hülye vagyok, elfelejtettem. Bocsánat, csak úgy megkívántalak, piszok szexi voltál ma.- nézett rám kiskutya szemekkel. Őszintén ennek hogy ellenáljak? A válasz: sehogy!! Húztam vissza arcánál fogva egy újabb csókba.

-Szeretem ha durva vagy.-mondtam.

-De nem akarom, hogy neked fájjon.

-Tudod mit?- megragadtam derekát és ledöntöttem, míg én így fölé magasodtam. Alattam éreztem is, hogy tényleg megkívánt, s ez a mozdulatom után, tagadhatatlanul is. Lehámozta rólam a ruhát, s én is hasonlókép levettem róla pólóját, huu ez a felsőtest megunhatatlan. A nadrágja övét kellő profizmussal csatoltam ki, s majd alsógatyáját is lehúztam. Gondoltam ráfér egy kis kényeztetés, s alúra indultam. Láttam rajta, hogy kellően élvezi, majd vissza helyeztem a fejemet az övéhez, s a már jól begyakorolt lovagló pozíciót vettem fel. Fejem a nyakához hajtottam, és ő elkezdte a nyakam harapdálni. Egyszer csak kezeink egymásba fonódtak, igen szorosan. Csókba hívtam száját, s ajkát néha-néha finoman megharaptam, ő ugyanígy tett. Annyira szenvedélyes volt, nem tudtuk magunkat visszafogni. Hangosabb nyögések hagyták el a szánkat. Mikor véget ért ez a vad csoda, összebújtunk. Fejemet mellkasára helyeztem. Elalvás előtt egy lágy puszit nyomott a homlokomra. Majd meghozta a váratlant, s száját elhagyta egy szó, az a bizonyos szó.

-Szeretlek.