Szerelmünk Rabjai | BEFEJEZETT

30-te már a múlt vagy

Inés

Hajnalban kiadtam magamból mindent. Nagyon rosszul voltam. Bár ez a rosszullét mostanában egyre gyakoribb, de biztos vagyok benne, hogy a verseny nyomaszt ennyire, és ez a kis titkolózásunk. Őszintén, sajnálom Charlottét, de ugyanakkor míg én a legjobbat akarom neki, ő ott szúr belém ahol csak tud. Bosszant. Charles aranyos volt, összepakolta az exe összes cuccát, és levette a képeket is. Vasárnap , azaz holnap után születésnapom van. Igen, pont a futam napján.

Hajnalban Charles visszaaludt mellettem, de én sajnos nem bírtam. Forgolódtam végig, és szörnyű, stresszes gondolatok gyötörtek. Fel is adtam az alvást, így inkább telefonoztam. Mikor a nem olyan régiben elküldött üzenetemre válasz érkezett.

Hugó

Valamikor nem lenne
kedved találkozni?
És beszélni egy pár szót.
Szerintem ránk férne.

Mit szólsz a vasárnaphoz?
Akár ünnepelhetnénk is.

Kicsit sűrű az a napom.
De megpróbálom megoldani.

Jobban hangzana a megpróbálom
nélkül. Nem így ismerlek.
Megoldod te, ügyes lány vagy!
Vagy talán Charles ennyire lefoglal?

Ezen a ponton elgondolkodtam, hogy honnan tudhat Charlesről, miközben a social median nincs is fent. Tehát a pletykák kilőve, Marco szintén. Vagyis azt hiszem. Kicsit féltem is Charlest, nem tudom mit lenne képes vele csinálni az exem.

Akkor megoldom!

Ügyes lány. Sokkal jössz
nekem. Szarul esett haza érni
az üres házra, és a pulton
hagyott gyűrűre az üzenettel.

Nekem is szarul esett , az újabb
meglepetés testvérkédtől hallani
az igazat.

Fhu, de felmérgelt. Még majd biztosan neki áll feljebb nem? Mindig is önző és akaratos volt, de most átlépett egy határt. Ezután annyira éber maradtam, hogy össz-vissz 2 órát aludtam. Reggel már csendesen leosontam a konyhába, és nekiláttam egy isteni reggelinek. Egy szál fehér ingben főzőcskéztem, ami nem mellesleg Charlesé. Épp a palacsintát forgattam, miközben táncolva dudorásztam, majd megfordultam, és majdnem szívinfarktust kaptam.

—Baszki. Ne ijesztgess.—fogom meg a szívem. Miközben barátom csak jót kuncog.

—Honnan tudtad, hogy ezt álmodtam?

—Azt álmodtad, hogy a konyhádban, majdnem pucéran sütögetek?

—Igen, annyi különbséggel, hogy nem szaladgál itt két gyerek.—mondatára nagyot nézek, mire leérkezik Deb is. Charles ránéz, majd mosolyog egyet.—Csak egy.—nevetünk össze.

A reggeli után kávéztunk egyet, majd összekészültünk, s kimentünk a 2. szabadedzésre. Deb most otthon maradt, mert ma online dolgozik.

Charles ismételten megnyerte az edzést. Eszméletlen boldog voltam, és ahogy láttam ő is. Épp sétáltam a paddockban, mikor Arthurék szembe jöttek velem. Úgy értem Arthur, Carla és Charlotte. Igyekeztem kitérni az útból, de késő volt, észrevettek és le is szólitottak.

—Inés!

—Sziasztok!—dobok egy erőltetett mosolyt.

—Csak így egyedül?—furkál a srác.

—Deborát keresed?—szúrok vissza neki, és az álla majd leesik.—Otthon maradt.

—Áh értem. De különös is ez.

—Miért lenne ez különleges? Dolgozik.—húzom fel a szemöldököm.

—Csak mert Lorenzonak is otthon kellett maradni, dolgozni.—féltékenysége eszméletlenül lerí róla. Ezen jót is mosolyogtam.

—Na hát, új családtag?—kérdezi szarkasztikusan Charlotte.

—Minden bizonnyal.—repdestetem meg a szempillám.

—Nem.—vágja rá Arthur.—Inés marad a legújabb.—erre a mondatára egyből lefolyik a szarkasztikus és a nem szarkasztikus mosolyom is, és a dühöngő fejem kerül elő.

—Áh igen, majdnem elfelejtettem.—flegmázik a barátom exe.

—Mármint a baráti újdonság.—kacsintok. És meglátom Carla arckifejezését.—Tán, van valami baj?—pillogok rá. Kezd felcseszni, hogy öregebb vagyok nála, még sincs egy csepp tisztelet sem benne felém.

—Inés, ezt pont te ne csináld.—vágja rá Charlotte.—Végülis minden bajt te okoztál.

—Hogy én okoztam?—nevetem el magam.—Én csak próbálkozom az utánad lévő szart helyrehozni.—bunkózok.

—Na jó, lányok azt hiszem ez elég is lesz. Ennek itt van vége. Menjünk.—próbálkozik Arthur. De eredménytelenül.

—Ezt most hagyjuk Arthur. Igazából mindenki jól tudja, mi van köztetek. Én is, mégis csendben tűröm.

—Jó, hogy tűröd. Semmi közöd nincs hozzá. Te már a múlt vagy szivem. —igazából tök simán kiütném.

—Inés! Gyere csak egy pillanatra.—húzna el Norris. Valószínű már neki is feltűnt a feszültség.

—Ne most!—szedem le a fejét.

—De most!—kapaszkodik bele a kezembe erősen, és úgy húz el.