Szerelmünk Rabjai | BEFEJEZETT

12-sokkoló meglepetések

Inés
05.06

Hugó nélkül ébredtem. Amit bevallok, rosszul is érintett. Azon gondolkoztam amit este kérdezett; legyek a felesége. Idén töltöm a 19-et. Soha életemben nem akartam még ennyire se lekötni magam, mint jelenleg, nem hogy fiatal éveim kiélvezése helyett, feleség legyek.
Végig gondoltam az estét is, és a kis Leclerces baklövésemnek hála, rájöttem, hogy megváltoztam.
Képes vagyok Hugóra összpontosítani, csakis rá. És tényleg többet jelent nekem, mint eddig bárki.

Gondolataimból, Hugó zökkentett ki, mikor egy tálcát rakott elém, rajta mindenféle reggelivel.

-Jó reggelt gyönyörű! Hogy aludtál?-kérdezte, miközben helyet foglalt szemben velem, az ágyon.

-Jó reggelt! Köszönöm én jól. De te elég zavarodottnak tűntél.

-Valóban annak tűntem? Pedig mélyen aludtam, arra se keltem fel mikor te haza jöttél.- kőszikla esett le a szívemről, valóban csak álmodta.

-Akkor tévedtem, csak hülyeségeket hadováltál össze-vissza.- feleltem nyugodtan már, s a kávémat kezdtem el szürcsölgetni.

-Mióta hülyeség megkérni életem szerelmét, hogy legyen a feleségem? -hallva kérdését, hatalmas lendülettel köptem vissza kávémat, s kis híján meg is fulladtam. - Főleg mielőtt kinyírja magát.-tette hozzá.

-Ne hülyéskedj már!-löktem meg.

-Nem hülyéskedtem akkor sem, és most sem.-lélegzetem újra elállt.- Veled akarom leélni az életem.

-Hugó, alig árulsz el valamit magadról. És a családod? Sosem beszéltél róluk, és be sem mutattál.
-fejét lefele irányította. Valami rosszat mondhattam?

-A családom már, nem él.-nyögi ki nagyon nehezen, és fájdalmasan.

-Jaj istenem, ne haragudj, nem akartam tapintatlan lenni.-feje után nyúlok, s homlokainkat összeérintem.

-Gondold át a válaszod, adok elég időt. Ma pedig ünnepelni megyünk.

-Mit ünneplünk?-kérdeztem izgatottan

-A 35. születésnapomat. -jelenti ki lazán.Tudtam, hogy idősebb nálam, de majdnem 20 évre nem számítottam.

-Véletlen nem akartad elárulni, hogy ma van a születésnapod? Vagy úgy gondoltad, ilyen apró picike részletet felesleges.-csattantam fel.

-Később jövök.-nyom egy puszit az arcomra, majd megfogva zakóját, távozik a szobából.

Sokat ötleteltem konkrét ajándékokon. Mit adhatnék, egy olyan embernek, akinek mindene megvan, és annál több is? Ekkor jutott eszembe, hogy lemegyek az árusokhoz, otthon is mindig ez csináltuk. Ott biztos lesz valami, különleges babara ami megfogja majd a szívem.

A piacon kutatva, egy mágnesért nyúltam, de pont valaki más is azért nyúlt, kezünk egymáshoz ért. És megint, megint az az ismerős érintés.

-A fenébe már! Valld be, hogy követsz engem.- csattantam fel.

-Vagy csak túl egyformák vagyunk, ezen még nem gondolkodtál?-feleli.

-Megmondtam hagyj békén! Felejts el, Charles!

-De nem tudlak, és nem is akarlak. Megfogtál. Te is érezted az nem egy vad csók volt, az egy érzelmes csók volt.

-Hagyd abba! Most mondom mi lesz, elmegyek szépen az egyik irányba te meg elmész a másikba.
És többet nem látjuk egymást. -fantasztikus ötlet volt tőlem. És én el is indultam.

Nem sokkal később egy kislány fut oda hozzám, kezembe nyom egy gyönyörű kis parafatáblát, melybe bele van égetve:

Mindenki hibázik, de nekem az életem hibázott, mikor nem mellém választott.

A kislány rámutat Charlesre, hogy ő küldte. Na elég most bújt ki a szög a zsákból. Idegesen felé trappolok, még ő jót mosolyog.

-Charles Leclerc melyik részét nem érted, annak amit mondok?- elvesztettem minden önuralmam.
-Nem akarok tőled semmit. Tűnj el az életemből örökre.

-Tudom, hogy akarsz engem.- mondja szórakozott gyerek mosolyával.

Teljesen elvesztem a fejem. S olyat mondok, amit nem akartam.

-Tudod mit akarok? Akarok találni, egy ajándékot a vőlegényemnek, ez minden vágyam.-arcára hidegség ül. Szinte lefagy.

-Micsoda? Hogy kinek?

-Hallhattad. Megkérte a kezem, s én igent mondtam.-hazudtam, de hogy miért, azt magam sem tudom. Talán reméltem, hogy így mindkettőnknek könnyebb lesz.

Faképnél hagytam Charlest. Ő sokáig egyhelyben merengett. Összetörtem, gondoltam, de hogy tudnám összetörni, miközben nem is ismerjük egymást?
Magam elé bámulva, s ezen elmélkedve, bukkantam rá a keresett tökéletes ajándékra.