Charles Leclerc a Ferrari fiatal, de annál inkább ígéretes pilótája.
Inés Ferragni a fiatal modell, aki nemrégiben új életet kezdett.
Mindketten boldog párkapcsolatban élnek a számukra igazival, de csak addig a pillanatig gondolják így, míg nem futn...
Késő délután végeztem, már-már este volt. De nekem még muszáj volt kint maradnom a lovardába, ezernyi dolgom volt még. Deb és Arthur is velünk maradt, így voltunk négyesbe. A többiek haza mentek, igen szerencsére Charlotte is.
—Még mit csinálunk kint?—kérdezte Arthur.
—Jön egy állatorvos, és doppingszer vizsgálatot fog végezni, meg leápolom a lábukat, és rendbe teszem a cuccaim.
—Segítek.—mondta Charles. Ami nagyon meglepett.
—Nem félsz?
—A mai után már nem.—mosolyog rám. Igaz nem tudtam, hogy ez rám utal e. Segített a lábukkal, és a felszereléseim megtisztításába is.
—Most tűnik fel. Deby és Arthur?—nézünk körül, de nem látjuk őket.
—Lehet megtalálták a közös hangot.—mosolyog a pilóta. Én úgy döntök biztosabb felhívni a barátnőm.
—Deb! Merre vagytok?
—Bocsi, hogy nem szóltam, de nagyon elfáradtam, és Arthur haza hozott.
—Úgy hallom le is fárasztott.—nevetem el magam.
—Viselkedj már.
—Ti is! Mire haza érünk zavarjátok le.—teszem le a telefont.
Charles végig nevette a beszélgetésünk. Mi igazából sejtettük, hogy ez lesz. A barátom mondta is, hogy öccse nem tud ellenállni a szőke hajnak, és barátnőm különlegesen gyönyörű szőke hajának úgy látszik nem is sikerült.
A kocsihoz sétáltunk kifele, miközben jókat beszélgettünk.
—Tudod milyen nehéz volt egész nap kibírni, hogy nem érek hozzád sehogyse?—kérdezte a barátom.
—Hogy tudom e? Tapasztaltam.—nevetek. S ő kezemnél fogva magához húz.—Charles, ne.
—Senki nincs itt.—nézek én is körül, s valóban nem látok senkit. Ezután megcsókolt, melyből éreztem mennyire hiányoztam neki. Nem tudunk egymás nélkül létezni, ez mostmár egészen biztos.
Haza érve, a két fiatal aggódva fogad minket.
—Mi a baj gyerekek?—kérdezi Charles.
—Megmutatom, de ne akadj ki.—mondja Deb.
—Mutasd már!—kiabálok rá feszülten.
Egy képet mutat. A kép:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A képen én és Charles vagyunk a parkolóban, ahol "senki nem volt."
Szavunk elakad, és csak nézünk egymásra.
—Legalább nem csókolóztok. Nézzétek a jó oldalát.—jelenti ki Deb.
—Ennek van jó oldala?—kérdezem idegesen.—Miket írtak?— látom barátnőm nem akarja, hogy megtudjam.—Debora, csak mond.
Charles Leclercnek úgy tűnik bejött az élet. Egyszerre két vasat is tart a tűzben.
A fiatal sikeres modell, úgy látszik talált jobbat és fiatalabbat is előző barátjánál.
Undorító, hogy megcsalják a párjukat. Egymásnak is valóak.
Igazából mi alapján is ítéljük el őket? Honnan tudjuk is, hogy nem szakítottak előző párjukkal? Plussz, mi is ez a feltételezés, hogy együtt vannak? A képen Charles megöleli Inést, amit a lány meg is érdemel mai eredményei elismeréséül. Annyira vicces, hogy annyira odáig vagytok külön-külön a két hírességért, de együtt látva őket, elhordjátok a sárga föld alá őket. Ha együtt vannak, ha nem jól mutatnak együtt, és boldogok. Ennyi számit. És az összes "rajongónak" ennek kéne számítania.
—Az utolsó, az tök kedves.—próbál nyugtatgatni Arthur.
—Sokra megyünk vele.
—Inés, nincs semmi baj. Neked még sosem volt ilyen balhéd?—kérdezi Charles.
—Nem. De túl is éltem volna nélküle.
—Semmi gond nincs itt. Ez egy baráti ölelés volt. Szerencsére mást nem kaptak lencsevégre. Ugyanúgy játszuk a barátot, és előbb-utóbb elfogják engedni.
—Így igaz. Majd találnak valami szaftosabbat.—vigasztalnak a többiek. Végül bele is törődöm, de ezentúl jobban tartom magam, és jobban is figyelek.
—Készüljünk össze a vacsorára.—mondja Charles. Amire még én sem számítottam, hogy az lesz a haláltusánk.
