őszintén | jikook ✓

2.

Mondjuk úgy, hogy az első hét még felettébb eseménytelenül telt. Az egyetlen program amin részt kellett venni az a könyvtárban volt, az is valami oktató film volt a dohányzásról. Nem értem, hogy nagykorúaknak -esetleg közel nagykorúaknak-, miért tartanak ilyen előadást. Ezt még valahol általános iskolában le kellett volna tisztázni a gyerekekkel, valamint otthon a szülőknek beszélni velük. Az meg már egy másik kérdés, hogy néhányan úgy sem hallgatnak ezekre, aki akarja úgy is szívja, hiába szólnak rá. Különben sem szokik mindenki rá, hogy láncdohányos legyen, vannak akik csak kiélik azokat a bizonyos szabad és független éveket. Én is szívom, szó se róla, de a jövőben már nem biztos, hogy szeretném ezzel mérgezni magam. Csak kiélvezem azt, ami a jövőben már nem fog érdekelni.

Hétfőn a megbeszélt időpontban gyülekezett az osztály, hogy elinduljunk arra a bizonyos táncfellépésre. Mivel az egész iskola hivatalos volt, így szerencsére Tzuyu és Lisa is velünk tudtak tartani. Na nem mintha Hyo Seop-al nem lettünk volna el kettesben, de szerettük ha ők is velünk vannak, feldobták a hangulatot. Főleg Tzuyu, amilyen kicsi; olyan nagy a szája. Ami mellesleg sosem áll be neki és mindig mondd valami orbitális nagy hülyeséget, amitől egy pap is inkább pokolra jutna. Nem is értem néha, hogy mégis hogyan tud ennyi baromság az eszébe jutni.

-Nem azért mondom, tisztelek minden művészeti ágat, de ha sokáig kell itt ülnöm és elülöm a seggemet, inkább haza megyek.-Morgolódott mellettem Hyo Seop, míg Lisa szemet forgatva ült le mellé.-Ha valami balett fellépés lesz azonnal felállok.

-Izgulsz a balettos lányokra?-Kuncogott mellettem Tzuyu, míg a fiú mérgesen nézett rá, s mutató ujjával mutogatta el neki, hogy ki fogja nyírni. Természetesen mind ezt rajtam keresztül, hiszen a két lány ült a szélen, mi pedig középen.

-Ő nem hiszem, de Jungkook-nak kereshetnénk valami jó pasast. A táncosoknak nagyon szép izomzatuk van ám, szép formásak.-Nézelődött a táncosok között Lisa, s most én voltam a soron, hogy arcom felfújva duzzogjak egy sort. Még mit nem!

-Mondjuk az ott egészen tűrhetően néz ki!-Mutatott egy magas, fekete hajú srácra Tzuyu.

-Túl magas és izmos, Jungkook mellé egy törékeny virágszál szerű személyt tudnék elképzelni.-Gondolkodott mellettem drága haverom, s elképedve vettem tudomásul, hogy ő is benne van a pasi keresgélésbe.

-Igen. Egy feminibb stílusú fiút.-Mosolygott aranyosan csapatunk táncosa, én pedig pont ezt az alkalmat ragadtam meg arra, hogy elhallgattassam őket. Elég volt nekem mára ennyi, tökéletesen meg vagyok én fiú nélkül is. Semmi sem fog változni azzal, ha lesz egy párkapcsolatom. Kevesebb időm és több stresszes napom lesz, ennyi amit kapnék. Hú, de szuper!

Nem sokkal később a lámpák fényei kialudtak, s csak a színpadra érkezett kellő mennyiségű fény. Iskolánk igazgatója elmondott egy köszöntő beszédet, majd a függöny széthúzódott, s a táncosok beözönlöttek. Kezdő pozícióba helyezkedtek, majd a zene felcsendülésével egyidejűleg ők is táncolni kezdtek. Nem vártam túl sok mindent, de kellemesen kellett csalódnom, ugyanis nagyon szép és egyedi koreográfiát állítottak össze, avagy adtak elő, ez már csak részlet kérdés. Még én is élveztem a műsort, s úgy láttam, hogy a mellettem ülő Hyo Seop is, pedig akadt benne egy-két balerina mozdulat is, ám egyáltalán nem izgatott minket. Gyönyörűen táncolt mindenki.

-Lisa! Ki az a srác?-Hajolt át rajtunk Tzuyu, ugyanis ő neki fingja sincsen, hogy a táncosok közül ki kicsoda. A hosszú, fekete hajú lány is csak a szak miatt tud néhány nevet.

-Melyik?

-Elől az alacsony, fekete hajú, iszonyat kecses mozgással rendelkező srác. Duzzadt ajkai vannak.-Akartatlanul is, de a hallottak miatt én is kíváncsi lettem, így oda pillantottam a fiúra. Valóban nagyon kecses mozgása volt, de mégis máshogyan ahogy a többieknek. Úgy láttam rajta, hogy ő valóban atérzi a zenét, a zene szövegét, s élvezi, hogy táncolhat. Minden lépése tökéletes volt, ezt még festői szemmel is megtudtam állapítani, egy hibát sem vétett. Ha rá nem vet szemet egy tánc egyesület, akkor az nagy hiba lesz.

-Oh, Istenem!-Jött hirtelen lázba Lisa.-Ő Park Jimin, a táncosok között eléggé ismert, amúgy más szakokról is sokan ismerik. Nagyon tehetséges, sokan irigyek is rá a mozgása miatt. Nekem is az egyik példaképem, gyönyörű előadásai vannak. Rengeteg versenyt és díjat is nyert már.

-Van barátnője?-Mindenki érdekesen nézett a mellettem ülő fiúra, szerintem senki sem számított tőle erre a kérdésre. Úgy néztünk rá, mintha valami ufó lenne és ez egy idő után neki is feltűnt, úgyhogy kézzel-lábbal hadakozni is kezdett.-Nem miattam.-Biccentett fejével óvatosan felém, mire szemet forgatva vesztettem el az érdeklődésem a banda iránt, s inkább hátra dőltem.

-Nem rég szakított egy harmadéves lánnyal, de egyébként biszexuális, úgyhogy a nyuszi fiú simán ráakadhatna.-Mosolygott Lisa vadul, de én szóra sem méltattam.

A maradék időt csendben ültük végig, s igazán jól éreztem magam az előadás alatt. Tényleg nagyon ügyes volt az összes táncos, s hirtelen elgondolkodtam rajta, hogy talán nekem is erre a szakra kellett volna jelentkezzek. Régen bennem volt a bugi, s sokat jártam modern táncra, de a festés valahogy mindig jobban lekötött. Így nem is volt kérdés, hogy melyik szakra jelentkezem inkább. Bár egyelőre még nem tudom, hogy innen mégis milyen irányba folytatom tovább, de majd elválik. Egyelőre ezzel elvagyok, a lényeg, hogy évvégén minden vizsga sikerüljön.

Előadás után mindenki mehetett a saját dolgára, úgyhogy mi szedtük a sátorfánkat és elindultunk enni, ahogy azt minden felszabadult időpontban tesszük. Most a hagyományos Koreai ételek mellett tettük le a voksunkat, nem vágytunk semmi különlegesre. Viszont a legközelebbi étterem is tizenöt percre van innen, én pedig nem akartam út közben össze pisálni magam, úgyhogy szóltam a többieknek, hogy várjanak meg kint.

El is indultam a mosdók felé, ám messzire nem jutottam, ugyanis valakibe teljes erőmből belefordultam a sarkon, így az illető seggre esett, míg én kissé hátráltam párat. S mire észbe kaptam hát ki volt az? Persze, hogy Park Jimin. Szemem is majd' kiesett a helyéről, s gyorsan felé nyújtottam a kezem, nehogy valami emeletes marhának könyveljen el.

-Köszi!-Fogadta el a segítségem, majd mosolyogva hajolt meg előttem.-Jimin vagyok.

-Jungkook!-Viszonoztam gesztusát.-Láttam a fellépést, nagyon tehetséges vagy. Régóta táncolsz?-Fogalmam sincsen miért kezdtem beszélgetni vele, egyszerűen annyira elvarázsolt a szeme világa, hogy szinte kérte, hogy maradjak.

-Egészen öt éves koromtól fogva, bár eléggé sokáig a balett stílust képviseltem, de akadt, hogy időközben mást is próbáltam.-Megállás nélkül vigyorgott, szemei két kis csíkká alakultak, én pedig szintén késztetést éreztem arra, hogy mosolyogjak vele együtt.-Ha nem haragszol meg nekem mennem kell, de ha gondolod később megbeszélhetnénk egy találkozót.-Döntötte oldalra fejét érdeklődve, míg én hevesen bólogatni kezdtem, s leadtam neki az Instagram nevem.-Akkor szia!-Intett egyet, s már itt sem volt. Én pedig magam sem tudom miért, de csak arra tudtam koncentrálni, hogy mégis mennyire tündéri arca van közelről nézve. Olyan mint egy megtestesült angyal, szinte már nem is valóságos. Vagy mintha angyalok faragták volna.

Jeon Jeongkook, kezd neked megártani a sok művészet!

2022.06.04.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺