őszintén | jikook ✓

4.

-Utána néztem ennek a Jimin gyereknek.-Vágta le magát másnap Hyo Seop mellém, míg én kihúzva a fülesem néztem rá, még a festményem tervezését is abba hagytam.-Tudod Lisa mondta, hogy nem rég szakított egy lánnyal. Ki is derítettem, hogy ki volt az. Valami Haneul az ének szakról, de nem voltak túlzottan sokáig együtt. Mindegy, nem is lényeg. Felkerestem és beszéltem vele.

-Miért?-Ráncoltam szemöldököm értetlenkedve, hiszen nem tudtam elképzelni, hogy mégis miért volt ennyire fontos a fekete hajúnak az, hogy beszélgessenek.

-Miattad babapofi.-Bökte meg mutató ujjával mellkasom, én pedig tudatalatt vezettem ugyan oda tenyerem.-Elvileg a szakítás oka Jimin volt, méghozzá azért, mert állítása szerint igencsak szeret kavargatni.

-Hogy érted ezt?-Ráztam meg buksim, ő pedig körbe nézve kissé közelebb hajolt, hiszen nem akarta, hogy mások is hallják a beszélgetést.

-Jimin nagyon sok emberrel volt már együtt az iskolából, szinte mindenkivel aki jól néz ki. Hiszen lássuk be, ő is jól néz ki, van önbizalma és hírneve, sok barátja van és igencsak közkedvelt. Láttad te az Instagram profilját, hogy mennyien oda vannak érte még a szomszédos iskolákból is? Mondjuk biztos láttad.-Legyintett gyorsan, ezzel ejtve ezt a témát.-Csak azt akartam mondani ezzel, hogy bár nem használja ki az embereket, azért vigyázz vele! Ha bele habarodsz és aztán téged is dob valami új kaland miatt, nem fogjuk tudni mit csináljunk a halál madár fejeddel, mert soha nem beszélsz a problémáidról.-Rázta fejét búbánatosan, de aztán egy mosollyal vállamra simított.-Amivel nincsen semmi baj, ne érts félre! Tudod, hogy nem erőltetjük, de szívesen meghallgatunk.-Apró mosolyt ejtettem, s megköszöntem kedvességét, de mélyen legbelül mindketten tudtuk, hogy erre úgy sem fog sor kerülni. Legalábbis nem a közel jövőben.

Jiminnel kapcsolatban nem tudom, hogy mégis mit érezzek. Kezdjük ott, hogy fogalmam sincs, hogy mégis miért gondolják egyáltalán azt, hogy én bármiféle vonzalmat is érzek iránta? Mármint igen, Jimin nagyon kedves és aranyos is, valamint a közvetlen környezetében tényleg őszintén jól éreztem magam, s van ám beszélőkéje, de nem akarok vele semmibe se belefogni. Valamint nem is az esetem. Vagyis..Nem is tudom, esetem sincs túlzottan. Ő viszont tényleg angyali külsővel rendelkezik, olyan mintha nem is lenne valóságos és a szemei..Nagyon szépen ragyognak.

Tulajdonképpen passzolna hozzám, hiszen teljesen az én ellentétem -s mint tudjuk az ellentétek vonzzák egymást-, mégsem érzem azt, hogy szeretnék kapcsolatot. Ráadásul a Hyo Seop által elmondottak alapján sem lenne érdemes ilyesmi kapcsolatba keveredni vele. S bár attól függetlenül, hogy nem érzem, hogy szükségem lenne rá, mégis valamiért rosszul esett amit mondott. Egyszerűen csak nem tetszik a gondolata, hogy sok mindenkinek lehet hozzá köze, hogy ennyi ember megkaphatja őt. Ő pedig ezt a rajongást igenis élvezi, élvezi, hogy epekednek utána, s előszeretettel megy bele ilyesfajta dolgokba. Tudja jól, hogy mégis milyen vonzereje van, s ezt szépen ki is használja. Micsoda szemét..Talán nem is olyan kedves amilyennek én láttam?

Sóhajtva támasztottam meg a fejemet a karommal, majd vissza dugtam a fülesem és a festményem vázlatát terveztem tovább. Lassan már be is fejezem, nem is szeretnék vele több időt eltöltölteni, ugyanis a megvalósítása még ennél is hosszabb folyamat lesz, s emelett van egy újabb ötlet a fejemben, amit mindenképpen szeretnék megcsinálni még akkor is, ha lehet, hogy nem éppen a legjobb döntés. Emellett pedig természetesen az iskolában is teljesítenem kell majd, s tekintve, hogy ez az utolsó év szinte biztos vagyok benne, hogy sokkal több munkát kell majd elvégezzünk mint az eddigi tanévek során. De hát végülis ez nem meglepő tekintve, hogy ez az utolsó évünk. Már akinek, ugyanis a szakmai évre aki akar az maradhat.

Két nappal később szembesültünk a valósággal, miszerint Hyo Seop tényleg valóságos információkat kapott a lánytól. Jimin olyan boldogan szántott végig a folyosón az egyik szaktársával kézen fogva, hogy szinte már lyukat égetett a szívembe a látványa. Fogalmam sincsen, hogy mégis miért váltott ki belőlem az a pár másodperc ilyen intenzív érzelmeket, de esküszöm, hogy ennyire rosszul még sosem voltam. Szabályosan lefőttem, a szívem pedig összeszorult. Torkomban is egy egész sivatag keletkezett, a többiek pedig hiába próbáltak nyugtatni; semmit sem ért.

-Srácok, nyugalom! Nem Jimin miatt vagyok rosszul, reggel valami rosszat ehettem. Nem szeretek bele minden kedves srácba az első adandó alkalommal, ráadásul ezidáig csak egyetlen egyszer találkoztunk.-Hazudtam szemrebbenés nélkül, de ezzel egyidejűleg magamnak is, ugyanis minden áron be akartam magammal etetni a tényt, hogy nem emiatt vagyok rosszul. Semmi közöm Jiminhez és valószínűleg soha nem is lesz, főleg nem úgy, hogy össze vissza kavargat mindenki fiával.

-Én pedig a húsvéti nyúl kiszart tojása vagyok, nem?-Horkantott fel Tzuyu duzzogva, majd keresztbe fonta karjait, s súlyát az egyik lábára helyezte, míg másikkal ütemesen dobogott a folyosó csempéjén.-Hazudj csak nyugodtan magadnak is és nekünk is, de tudjuk jól, hogy fáj neked a látvány!

-Csak azt akarjuk, hogy ne sérülj.-Vette át a szót Lisa, hisz' Tzuyu tényleg kezdte felhúzni magát, de erős a gyanúm, hogy nem miattam, hanem az alacsony fekete hajú miatt.-Óvd magad Jimintől és legyen egy kis eszed! Egyedül akkor szeress bele, ha úgy érzed, hogy képes lenne érted változni!-Mosolygott kedvesen, míg én bólintottam párat, de nem szólaltam meg. Nem tudtam volna mit mondani, s nem is éreztem szükségét. Különben sem Jimin zavar, tényleg nem szerettem bele az első adandó alkalommal. Csupán csak maga a tudata zavar, hogy képes ennyi emberrel együtt lenni az élvezet kedvéért. Mégis ki csinál ilyet?

Haza érve fáradtan dobtam le táskám, s csak azon járt az eszem, hogy Jimin mégis mennyire boldog volt amellett a fiú mellett. Alapjáraton is az, igen, de most valahogy sokkal vidámabb volt és többet is mosolygott. Nem mintha nem ezt csinálná úgy körülbelül null huszonnégy.

Orromat egy igencsak kellemetlen szag csapta meg, mégpedig a bor és a sör keveréke. Említett testrészem ráncolva húztam fel, miközben el is takartam azt. Valami irdatlan büdös uralkodott az egész lakásban, s mellé még az állott szag is csatlakozott. Anyám a nappaliban tartózkodott, már nem volt magánál szokás szerint. Boros üvegek sokasága vette körbe, valamint rengeteg sörös doboz. Fejemet rázva kapcsoltam ki a TV-t, majd elhúztam a függönyt mindenhol és ablakot nyitottam az egész lakásban. Undorító volt ami itt uralkodott, egyenesen borzasztó. A mosogató alatt kerestem egy kukás zsákot, majd az összes kiürült dobozt és üveget bele dobáltam, amiben volt azt pedig a lefolyóba öntöttem. Levittem a szemetes zsákot, majd vissza battyogtam a lakásba. Semmi kedvem nem volt ezek után belépni oda, azt hittem, hogy ezen már túl vagyunk tekintve, hogy utoljára egy hónapja ivott ennyit. Bár most úgy érzem, hogy talán hazudott és abban a kis időben is zugivó volt.

-Anya! Anya, kelj fel!-Böködtem meg karját, ő pedig hörögve fordult át a másik oldalára. Gyönyörű, mit ne mondjak.-Arról volt szó, hogy nem iszol többet. Megint elölről kezdjük?-Támaszkodtam neki a háttámlának, de őt meg sem hatotta mondanivalóm, csak legyintett egyet a levegőbe.

-Hagyjál már! Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok.-Morogta, s a végén böfögött egyet, míg én számat elhúzva néztem végig rajta. Szörnyű, hogy mit tud néha kezdeni magával, sőt. Már egyenesen én szégyenlem magam miatta.

-Van közöm hozzá, hiszen a fiad vagyok, másrészt pedig én is itt élek és ez a disznóól amit magad után hagytál egyenesen hányingert keltett bennem. Nem mindenki szereti a mocskot, főleg nem én.-Jegyeztem meg epésen.

-Akkor költözz el!-Vágta hozzám hanyagul, míg én fújtatva hagytam magára, s zárkóztam be a szobámba. Nem hiszem el, hogy anyámnak mindig olajat kell öntenie a tűzre valamivel, vagy az ő esetében alkoholt. Meddig akarja még ezt az életvitelt folytatni, amíg bele nem hal? El sem hiszem, hogy ő az édesanyám. Bárcsak apa itt lenne!

2022.06.06.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺