59.

622 66 12
                                    

[ epilogue 1. ]

K É T É V V E L K É S Ő B B

》《

Sietve kaptam magamra a kiválasztott ingemet, majd siettem a nappaliba, hogy Jimin és én eltudjunk indulni a munkába.

A plusz egy évet nagyon hamar befejeztük, szinte fel sem tűnt, hogy vége lett a tanévnek. Én mellette még a jogosítványt is elkezdtem, így a végére nem csak a szakom lett meg, de még az is. Jimin bogarat ültetett a fülembe azon a napon, mikor megkérdezte, hogy nem akarok-e autót vezetni, így hát nem sokkal később már neki is láttam. Meglepően könnyen ment, s bár annak ellenére, hogy azt hittem nehezen fog menni a vezetés, nagyon is könnyen megbírkóztam vele. Nem stresszeltem, nem aggódtam. Jimin és anya meg is dicsértek, hogy milyen ügyes vagyok, valamint nagyon büszkék rám.

Emellett pedig még táncolni is elkezdtem, s hamar kiderült, hogy tehetséges vagyok benne. Meglepődtem, nem is kérdés, bár a Szöszke páromnak nem volt nagy meglepetés. Amúgy is mindig nyaggatott azzal, hogy kipróbálhatnám a táncot, hisz' mikor hülyeségből neki kezdtem, akkor állítása szerint mindig látta bennem a tehetséget. Így hát ezt is kipróbáltam, s végül ennél állapodtam meg. Persze a festést sem hagytam abba, sőt, az elmúlt két évben még néhány tetováló szalonnak is terveztem pár mintát. A kávézóban még a plusz egy évem végén felmondtam, s más dolgok után kezdtem keresgélni.

-Jungkook, te vezetsz!-Dobta nekem a kocsi kulcsot Jimin, amit a levegőben el is kaptam, majd siettem a szőke hajú után, aki már szaladt is kifelé a lakásból, kezében az én táskámmal és az övével. Én még vissza szaladtam a konyhába, majd a számba gyűrtem egy egész palacsintát, s annak rágásával megbírkózva futottam Jimin után, aki éppen akkor kötötte be magát. Nem is volt kérdés, hogy késésben vagyunk..Ezért bízta rám a vezetést. Míg Ő késés alatt is képes volt inkább nyugodtan vezetni, addig én bárhol és bármikor tapostam a gázt. Persze ügyeltem, azért nem voltam én eszeveszett.-Istenem, meg fogsz fulladni!-Kezdett kutatni a táskájában, s míg megálltam egy pirosnál, addig gyorsan a kezembe is adott egy vizes üveget, hogy valamivel levigyem a palacsintát, amit vagy öt percig tartogattam a számban, ezzel egy hörcsög hatását keltve.

-Sietek, nyugi!-Tapostam a gázra ahogy zöld lett a lámpa, míg Jimin mellettem a kapaszkodóra fogott.

-Csak óvatosan!-Szólt rám, míg én mit sem törődve vele adtam bele mindent, hogy még véletlenül se késsünk el.

Szerencsére időben az iskolában voltunk -ahol ideiglenesen tanítottunk-, s már rohantunk is a tanterembe, hogy neki kezdjünk az aznapi tanításnak. A gyerekek örömmel fogadtak minket, s volt egy-két bátrabb leányzó is, akik meg is öleltek minket, persze erre még a legelején engedélyt kértek tőlünk.

Egy művészeti középiskolában tanítottunk pár tizedikes és tizenegyedikes gyereket, akikkel emiatt nem is volt olyan sok kor különbség köztünk. Eleinte be is próbálkozott nálunk pár lány, de hamar felhagytak ezzel miután véletlenül rajta kaptak minket a teremben egy apró csókon. Szerencsére nem volt belőle probléma, nem csaptak neki nagy felhajtást, nem derült ki semmi sem.

-Jiminie és Jungkookie Oppa, igaz, hogy jövőre már nem fognak itt tanítani?-Kérdezte az egyik lány nyújtás közben, míg mi Jiminnel értetlenül néztünk össze.

-Ki mondta ezt?-Döntöttem oldalra a fejemet, míg a diákok össze néztek, majd vállat rántottak.-Szóval pletyka.-Bólintottam egyet, míg a többiek hevesen bólogatni kezdtek.

-Nem teljesen így van. Tervben volt, hogy Jungkook és én jövőre elmegyünk, de úgy döntöttünk, hogy megvárjuk míg mindnyájan befejezitek az iskolát.-Magyarázta Jimin, én pedig bólintottam párat mellette.

-Nem akartuk, hogy úgy érezzétek, hogy cserben hagyunk titeket. Úgyhogy olyan lesz, mintha veletek ballagnánk majd, bár tény és való, hogy a jelenleg tizenegyedik évfolyamra ez nem vonatkozik.-Mosolyodtam el, míg a diákok is kuncogni kezdtek, s egy csoportos ölelésben részesítettek bennünket.

-Megijedtünk, hogy elhagyjátok a virágaitokat..-Motyogta egy lány, míg Jimin a hajára simítva mosolyodott el lágyan, s nézett szét az osztályon.

-Soha nem hagyjuk el a virágainkat..!

2022.08.13.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺








őszintén | jikook ✓Where stories live. Discover now