őszintén | jikook ✓

43.

Miután Jimin és Lisa is vissza öltöztek utcai ruhába kifelé vettük az irányt, ám az újdonsült szöszke hirtelen mindent hátra hagyva rohanni kezdett előre, s végül egy magas, kék hajú srác karjaiban kötött ki, aki hatalmas doboz mosollyal fogadta őt, s karolta át. Hatalmas szemekkel pillantottam feléjük, nyelvemmel azonnal szám belső felét kezdtem böködni, miközben szemöldököm is majd' a hajamig szökött. Ez meg ki a faszom?

-Úgy volt, hogy nem tudsz jönni, mi történt?-Vált el tőle Jimin, hogy szemeibe tudjon nézni, míg a kék hajú össze borzolta haját, s csak annyit mondott neki, hogy 'Meglepetés'!

-Hát ez valóban nagy meglepetés.-Motyogta orra alatt Tzuyu, míg én rosszalló tekintettel néztem le rá.-Most mi az?-Rántott vállat hanyagul, aztán duzzogva fonta össze maga előtt karjait.

Megelégelve a távolból való pislogást, s az egy helyben álldogálást feléjük vettem az irányt, majd egy határozott mozdulattal fontam az alacsonyabbik dereka köré felé eső karomat, s húztam Őt szorosan magamhoz. Igyekeztem nem olyan szigorúan nézni a velem egy magas fiúra, de eléggé nehezemre esett, főleg, hogy úgy vigyorogtak egymásra, mintha csak kötelező lenne az nekik.

-Ohh, Jungkook!-Helyezte izgatott mosollyal mellkasomra egyik kezét, míg másikkal hátulról karolt át.-Ő itt Taehyung, a gyermekkori legjobb barátom. Taehyung, Ő itt Jungkook, a barátom!-Mosolyodott el szelíden, míg a kék hajú először meglepetten pislogott rám, majd szinte már rajongva hajolt meg előttem, s -meglepetésemre-, ölelt át.

-Jaj, Jiminie! Élőben még sokkal helyesebb, mint a képeken amiket küldtél róla. Istenem, hogy ki van gyúrva és milyen szép arca van! Megértem a rajongásod.-Mért végig izgatottan, s úgy látszott, hogy teljesen be zsongott a jelenlétem végett.

-Tessék?-Néztem le a mellettem állóra meglepetten, míg ő halálian vörös fejjel köhintett párat, és kínosan elmosolyodva legyintett egy nagyot.

-Nem lényeg!-Ezt a pillanatot választották ki a többek is arra, hogy mellénk érjenek, s miután Jimin mindenkit körbe mutatott; elindultunk az eredeti célunk felé. Azaz össze ülni ünnepelni.

Természetesen a szokásos dolgot csináltuk; egy gyorsétterembe ülve össze dobtuk a pénzt, s elosztottuk egymás közt azt a rengeteg italt és ételt amit vettünk. Bár Lisát és Jimint most nem engedtük fizetni, hisz' különben is őket ünnepeltük. Ügyesen teljesítettek a nap folyamán, megérdemeltek legalább ennyit.

-Na és Tae, mesélj! Mivel foglalkozol? Vagy egyetemen vagy?-Könyökölt az asztalra Tzuyu, hogy két kezébe fejét tudja ejteni, s azokon tudjon támaszkodni.

-Én már egyetemen vagyok, igen. Ez az első évem.

-És eddig milyen?-Kíváncsiskodott Lisa izgatottan.

-Személy szerint én nagyon szeretem, bár nem kis meló van benne. Sokba kerül egy művészeti egyetem, úgyhogy hajtanom kell magam ahhoz, hogy állami támogatást kapjak rá.-Magyarázta gesztikulálva közben, miközben Jimin egy széles mosoly kíséretében össze borzolta kék tincseit.

-Büszke vagyok rád!-Vigyorgott rá, míg a kék hajú doboz mosolyával illette őt meg. Sárgultam az irigységtől, bár lehet, hogy csak túlzottan féltékeny voltam, magam sem tudom. Mindenesetre nem tetszett, hogy Jimin ilyen közvetlen a magas, kék hajúval, az meg pláne, hogy ő is ugyan úgy viszonyult hozzá. Hiába emelte ki Jimin, hogy gyermekkori barátok, s hiába fogta végig a kezem kajálás közben; aggódtam. Aggódtam mert Tae látszólag jobban és régebb óta is ismerte a szöszkét mint én, ráadásul úgy mosolyogtak egymásnak, mintha tényleg kötelező lenne az. Valamint Tae eszméletlen külsővel rendelkezett, mind arcra, mind öltözködésre. El tudtam volna bújni mellette.