őszintén | jikook ✓

31.

Tzuyu és ribancai✨️

Tzuyu
Vasárnap
találkozunk !!
reggel 9kor

Jungkook
dolgozom
12ig
te is tudod

Tzuyu
bazdmeg tényleg
jó
akkor te gyere 12 után

Jungkook
hova menjek?
😃

Tzuyu
a palacsintázóba
ott tali

Hyo Seop
Jó, hogy nekünk is van beleszólásunk😩

Lisa
diszkrimináció!!!!!!!!!!

Jungkook
ez nem az

Lisa
kuss !!

》《

Az egész hetem szar volt. Jimin egész végig azzal az ecset fejű Channal volt, s mindennap végig kellett nézzem, ahogy egymást nyalják és falják. Komolyan mondom, hogy néha már a hányinger kerülgetett. Viszont érdekesnek bizonyult, hogy Jimin azóta sem jelölte meg a srácot, amit nem tudtam hova tenni. Vagy nem feküdtek még le, vagy pedig egyszerűen nem akarja az emberek tudtára adni, hogy tartozik valakihez az illető. De még csak Jimin nyakát sem tarkította egyetlen egy folt sem. Különös.

Elkezdtem elkészíteni a csendélet festményem is a héten, s elég szépen haladtam vele, de viszont lassan. Persze nem volt meglepő tekintve, hogy dolgoztam mindennap. Szombaton viszont több időt tudtam rá fektetni, s még a tanulásra is volt időm. Írtunk a héten vagy öt dolgozatot, abból kettő darab négyes lett, a többi ötös. Még szerencse, hogy a legtöbb dolgot hallás után megtudom jegyezni, különben bajban lennék. Ráadásul gyorsan megjegyzem a dolgokat, úgyhogy nem sokat kell szenvedjek azzal, hogy tanuljak. Gyorsan letudom.

-Ráérsz?-Nyitott be Jimin szombat este, úgy körülbelül hét óra felé, míg én ecsetem letéve bólintottam egyet. Nem sokat beszéltünk azóta az eset óta. Én nem láttam értelmét, ő pedig nem keresett.

-Mondd!

-Arra gondoltam elmehetnénk sétálni.-Tartotta fel szövet kabátom, míg én szemöldök ráncolva pillantottam rá.

-Este hétkor? Októberben? Jimin, hideg van!-Hajtottam hátra fejemet nyüszítve, ám valójában már vettem le magamról a festő kötényem, s magamra aggattam a szövet kabátom. Ő is fel volt már öltözve, úgyhogy előttem meg is indult.

-Tudom.-Rántott vállat nem törődően, míg én sóhajtva siettem utána, s zártam be a lakás ajtaját, hisz' ezt természetesen rám bízta. Sietnem kellett utána, ugyanis szokásához híven szedte a kis lábait, alig bírtam tartani vele a lépést. Nem értem, hogy hova és miért siet mindig ennyire, de van egy olyan érzésem, hogy születése óta ilyen.

Nem sokat beszéltünk egymással út közben, inkább csak a tájat néztük minduntalan. Emiatt kissé kellemetlen lett a légkör, de hát nem tudtam mit csinálni vele. Ő nem igazán akart hozzam beszélni, én pedig már csak azért sem szóltam hozzá. Úgy gondoltam nincs mit megbeszélnünk.

Nem mentünk túlságosan messze, volt errefelé egy kisebb park. Jimin befoglalta az egyik padot, én pedig szó nélkül foglaltam helyet mellette, s néztem a kivilágított helyet. Egyébként csodálatos volt, tele volt tujákkal, bokrokkal, fákkal és virágokkal, bár így október lévén nem igazán virágoztak. Ettől függetlenül nagyon szép volt minden. Főleg, hogy a hulló, színes levelek még varázslatosabbá tették a helyet.