őszintén | jikook ✓

45.

Szerdán ismét kihagytam az iskolát, viszont ezúttal Jimin is. Látogatóba mentünk anyuhoz, s szerencsére ismét kaptunk rá igazolást, ugyanis az orvos ezt nagyon szívesen elintézte nekünk. Szó se róla, hálás lehetek neki.

-Milyen volt az első alkalom?-Helyezte kezét a sebességváltóra, majd egy pillanatra felém nézett, de aztán rögtön vissza vezette tekintetét az útra, hogy ne legyen balesetünk.

-Sápadt volt, vékony, fura..Mintha drogozna. Persze tudom, hogy nem így van, csak nehéz a folyamat. Remélem, hogy azóta legalább egy kicsit javult az állapota, hisz' azért mégiscsak napok teltek el, valamint nem is két hét.-Sóhajtottam egy nagyot, míg ő combomon végig simítva mosolygott rám biztatóan.

-Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz, ne aggódj! A doktor jól végzi a munkáját, s jó helye van ott neki.

Oda érve kissé azért remegtek a lábaim, hiszen mégsem most volt, hogy láttam őt, s izgultam érte, hogy vajon jobban van-e mint előtte. Jimin nem is tartott velem azonnal, hanem Ő megállt a folyosón, s míg diskurálni kezdett az orvossal; addig engem előre küldött. Nem sokkal később meg is pillantottam anyát, aki kissé már jobb fényben volt mint az első alkalommal, de még érezhető volt rajta, hogy nem éppen az igazi. De úgy véltem meg, hogy szépen haladt a cél felé - legalábbis külsőre mindenképpen.

-Szia anya!-Mosolyodtam el halványan, s öleltem magamhoz törékeny testét, míg ő szelíd mosollyal viszonozta azt, végül a székbe csücsült.-Hogy vagy?

-Nagyon fáradtan és kissé gyengén, de az orvosok szerint szépen haladok. Lassan, de biztosan.-Húzta mosolyra ajkait, majd az asztalon elhelyezkedő kezemet fogta övéi közé, s nézett mélyen szemeimbe.-Sajnálom Jungkook azt a rengeteg szörnyű dolgot amit tettem, tudom, hogy az ital nem mentség arra amit elkövettem, de hidd el, hogy épp ésszel és tisztán sosem bántottalak volna.-Rázta meg fejét hevesen, míg én megnyugtattam, hogy ne aggódjon, hiszen tudom, hogy így van. Épp ésszel és tisztán valóban sosem bántott, szinte úgy vigyázott rám mindig, mintha még a szél is bántani tudna. Fontosak voltak neki az érzéseim, a barátaim, a lelki világom. Törődött velem, sosem bántott. Tudom, hogy csak az alkohol miatt cselekedett mindig olyan gyatrán velem, s azt is tudom, hogy azt is csak végső kétségbeesése alatt vette magához. Sajnáltam, hogy én nem vettem észre hamarabb, hogy lelkileg le épül és azt is, hogy nem tudtam neki segíteni. Többször kellett volna beszéljek apáról.-Tudom, hogy te is hibásnak érzed magad néhány dologgal kapcsolatban, de kérlek ne tedd!-Döntötte oldalra fejét, míg szemeiben megcsillantak első könnycseppjei.-Itt az egyetlen hibás én vagyok, csakis én! Fogadd el ezt, jó? És kérlek ne okold magad a történtek miatt!-Mosolygott rám ismét, míg én alsó ajkamba harapva bólintottam párat.-Inkább azt mondd el nekem, hogy mégis hol élsz most? Honnan van pénzed? Az iskola? Minden rendben veled? A barátaid?-Bombázott azonnal vagy száz kérdéssel, míg én nevetve próbáltam lenyugtatni őt, s intettem türelemre mondván, hogy mindent csak szép sorjában.

-Először is! Én most tökéletesen jól vagyok, hosszú idők után talán most először vagyok őszintén boldog és kiegyensúlyozott.-Kezdtem neki, ő pedig megjegyezte, hogy nagyon örül ennek a hírnek.-Van fedél a fejem fölött, nem ismered az illetőt, de egy Jimin nevű fiú befogadott magához a nehéz idők végett. Valamint a kezelésed is rajta múlt, s az is, hogy olcsóbb legyen valamivel. Egyébként a tesód fizeti, hogy itt vagy.

-Nem rossz fiú ez a Jimin, ugye? Nincs rád rossz hatással? Nincsenek hátsó szándékai?-Aggodalmaskodott azonnal. Hátsó szándékaim nekem vannak, s nekem sem olyanok. Neki csak az a dolga, hogy hátulról szépen beengedjen, a többi miatt nem kell aggódni. Nem jelent veszélyt a Szöszke.

-Most jön, nézd!-Mutattam maga mögé, ahol Jimin sietett felénk, s egy mély meghajlás kíséretében mutatkozott be anyának, aki mosolyogva fogadta őt, ám hamar faggatni is kezdte.

-Ugye jó kezekben van a fiam?

-A legjobban.-Bólintott Jimin magabiztosan, míg én elengedve édesanyám kezét vettem egy mély levegőt, s kulcsoltam össze a mellettem ülővel ujjaimat.

-Anya! Soha nem beszéltem veled az életem ezen szakaszáról, mert kellemetlen témának tartottam, s nem is így terveztem neked színt vallani, de...Ő itt a barátom, Park Jimin.

Anyám elképedve nézett ránk, először azt sem tudta, hogy köpjön vagy nyeljen egy nagyot, s egy pillanatra még azt is elhittem, hogy stroke-ot kapott. Viszont hamar meglágyult a tekintete, s egy hirtelen mozdulattal fonta karjai közé a szőkét, aki meglepetten, de végül mosolyogva viszonozta a nő ölelését.

-Nagyon vigyázz rá, kérlek! Viseld gondját!-Szipogott halkan, míg Jimin hátát simogatva nyugtatta meg, hogy ígéri, hogy úgy lesz.

》《

-Az orvos azt mondta, hogy gyakran fordulnak elő problémák még, viszont sokkal jobban van az első alkalomhoz képest. Állítása szerint még sokszor visszaesik és hosszú út áll előtte, de azt mondta, hogy egyáltalán nem reménytelen. Más már ilyenkor össze roppan..Ő a Jobbik eset közé tartozik, neki van esélye a változásra. Főleg, hogy állítása szerint akarja is a jobb életet.-Mivel én nem beszéltem az orvossal, így Jimin adta át nekem az anyámról szóló fontos információkat nekem. Igazából örültem, hogy ezt hallom, mégis fájt egy kissé, hogy még hosszú út áll előtte, s közel sem most lesz vége a kezelésének. De persze erre számítani lehetett, hacsak nem javul rohamosan, akkor bizony sokáig fog ő még bent ülni. Mindenesetre örültem neki, hogy végre tudtam vele normálisan beszélni, valamint annak is, hogy Jimint ilyen könnyen fogadta. Azt hittem, hogy mindenki előtt kifog akadni, ám olyan természetességgel ölelte át őt, mintha mindig is ez lett volna a feladata. Ölelgetni a barátomat. Ki hitte volna?

-Örülök, hogy végül így alakultak a dolgok.-Szálltam ki a kocsiból, hogy betérjek munkahelyemre, ám meglepő módon Jimin is kicsatolta magát, s követett engem.-Mit csinálsz?

-Egyszer sem tartottam veled még munka közben és be kell valljam, unatkozom otthon nélküled, valamint hiányzol is. Úgyhogy ma itt leszek végig a seggedben és addig foglak boldogítani, míg nem unsz engem és haza nem küldesz, hogy hadd végezd a dolgodat nyugodtan.

-Sosem küldenélek haza.-Hajoltam le hozzá egy csók erejéig, majd össze kulcsoltam ujjainkat, s bátran léptem be a kávézóba.

-Nocsak, nocsak. Végre láthatjuk Jimint is köreinkben, mm, micsoda meglepetés!-Mosolyodott el a pult mögött Haneul, míg én vigyorogva pacsiztam le vele közben.

-Ma végig nézné a munkát, ha nem gond. Készíts neki egy jeges kávét, míg én átöltözöm, majd én állom!-Egy like jelet a levegőbe mutatva jelezte nekem, hogy értette, de még egy pillanat erejéig elkaptam őt, ahogy hatalmas hévvel a szőke felé fordul, s nagy bele éléssel beszélni kezd neki. Nevetve ráztam meg fejemet, majd indultam átöltözni, hogy neki kezdjek a délutánomnak, s korai estémnek is egyben. Remélem nem bolondítja nagyon meg szegény kis Szöszimet.

2022.07.20.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

ezt csak ide csatolom, mert tegnap túl sok érzelem rohant át rajtam emiatt a zene miatt😌