őszintén | jikook ✓

12.

Jiminnek van egy orvos ismerőse, akinek viszont egy elvonós ismerőse van. Azt mondta, hogy tudja kezelni anyát viszonylag olcsón is és külön is. Itt viszont azonnal problémába ütköztem, mert bár számoltam azzal, hogy fizetni kell érte, azzal már nem, hogy anyának nem lesz rá ennyi fizetése, főleg hogyha be kell mennie. Eddig azért dolgozott, délelőtt nyilván munkában volt, így volt egy kevés pénzünk, ám ha tényleg oda kerül a sor, hogy nem lehet itthon..Nem tudom, hogy miből fizetjük az ellátást.

Ebből adódott még egy probléma, miszerint mégis hogyan fizetném a házat és a saját eltartásomat? Munkába nem tudtam volna menni, hiszen engem kötött az iskola, s tanulnom muszáj volt, valamint a gyakorlati feladatokra is figyelnem kellett. Valamint annyit nem kerestem volna, hogy mindenre elég legyen és a gyermektartási pénz sem lett volna nagy összeg, amit édesapám biztosított. Komolyan mondom, hogy anyám az elmúlt időkben csak a bajt hozta rám.

–Jimin, ez így nem jó, nagyon sok minden miatt nem megvalósítható ez az egész.–Másnap iskola után rögtön a segítségemre sietett, hogy valóban megoldást keressünk a problémámra, ám amiket Dr.Han elmondott kissé bizonytalanná tettek. Nem azzal volt baj, hogy mégis milyen munkát végezne Dr.Jung, de a pénz komoly gondokat vont magával.–Nagyon köszönöm, hogy segítettél és beszéltél mindkét orvossal, de nem tudnám sem fizetni, sem pedig az egyedül élést megoldani.–Hajamba túrva borultam le az iskola udvarán lévő egyik asztalra, közben levegő vételeim próbáltam rendbe hozni. Jimin mellém ült, majd hátamra simítva jelezte támogatását, ami bár jól esett, nem sokra mentem sajnos vele.

–Mindent meg lehet oldani Jungkook, csak egy kicsit akarni kell.–Simított hajamba, míg én igyekeztem nagyokat nyelni, hisz' kissé kiszáradtam, valószínűleg a meleg miatt.–Az első pár kezelést tudnád fizetni abból a pénzből, amit még édesanyád szerzett eddig, de egyébként nincs neked más rokonod aki segítene?–Kérdezte kíváncsian, míg nekem azonnal felragyogott az arcom kérdése hallatán. Hát hogyne lenne!

–Keresztanya..–Motyogtam neki, míg ő mosolyogva bólintott párat, s büszkén megveregette a saját vállát.

–Látod, van itt megoldás, csak használni kell azt ami a fejedben van.–Kopogtatta meg buksimat, míg én somolyogva hajtottam le fejem, majd néztem ismét rá.

–Akkor sem költözhetek oda, van két kisgyermeke és nem beszéltem vele már legalább fél éve.–Legyintettem hanyagul, pedig igazából belül majd' megevett a fene.

–Szerintem bármelyik barátod szívesen látna, de egyébként hozzánk is jöhetsz.–Rántott vállat, míg én hevesen tiltakozni kezdtem. Még mit nem! Így is olcsóbban kezelik anyámat a kelleténél, csupáncsak azért, mert ismeri Jimint az orvos.

–Így is sokkal tartozom neked, Jimin, ez már nagyon sok lenne..–Ráztam fejemet, ám ő csak nevetve hajtotta hátra fejét.

–Ugyan már! Semmivel sem tartozol, egy csak egy baráti gesztus tőlem. Nézd! Lehet azt hiszed, hogy az én életemben minden tökéletes, de hidd el tudom, hogy milyen mikor segítségre van szükséged, de senki nincs körülötted! Vagy legalábbis azt hiszed, hogy senki sincsen. A te esetedben.–Bólintott egyet, míg én ajkamat lebiggyesztve húztam magamhoz egy ölelésre. Igaz nem ismerem olyan régóta, de így is rengeteg dolgot tett már értem és bátran ki is jelenthetem, hogy sok mindent köszönhetek neki. Valahogy tényleg meg kell majd háláljam, kezd kínos lenni, hogy én csak vagyok neki mint púp a hátán.

–Jimin!–Szólítottam meg óvatosan pár perc múlva, míg ő kissé elhúzódott tőlem, hogy rám tudjon nézni.–Nagyon tetszik a parfümöd.–Mosolyodtam el, míg ő nevetve simította meg párszor hátamat, majd megköszönte "bókomat".