őszintén | jikook ✓

56.

Anyával együtt élni alapjáraton nem volt nehéz sosem -leszámítva az ittas korszakát-, ám így, hogy hárman vagyunk, ráadásul úgy, hogy a szerelmemmel..Hát egy kicsit nehéz. Félreértés ne essék, anya nagyon aranyos volt Jiminnel és ez fordítva is így volt, de teljesen más lett a légkör, mintha csak ketten lettünk volna továbbra is. Nem tudtam sokszor úgy érinteni, mert anya ott volt és hiába tudta, hogy együtt vagyunk, valamint fogadta el..Nekem kellemetlen volt. Jiminen is érezhető volt a feszültség, hiába jöttek ki nagyon jól és beszélgettek néha felhőtlenül. Mikor lett volna alkalmunk kettesben lenni, akkor nyilván nem jött össze és az sem segített a helyzeten, hogy egyébként nagyon vékonyak a falak. A szomszéd is megjegyezte már, hogy mennyire hangos "barátnőm" van, hát akkor anya..

-Képzeljétek!..-Lelkesült anya kora reggel, míg mi Jiminnel kábán és kissé fáradtan ültünk le a konyha asztalhoz, s kezdtünk neki az elénk letett reggelinek.-Találtam új állás lehetőséget, szóval nemsokára megyek is állás interjúra.-Vigyorgott mint a vadalma, míg én hatalmas szemekkel pislogtam rá, s elnyílt ajkakkal emésztettem a hallottakat.

-Ennek nagyon örülök, Irene!-Mosolyodott el halványan Jimin, én pedig hevesen bólogatni kezdtem, s egy puszit dobtam neki a levegőbe.

-Én is örülök.-Mosolyodtam el halványan, míg anya mindkettőnk feje búbjára nyomott egy-egy puszit, s végül felkapta a lakás kulcsát.

-Már most indulnom kell, úgyhogy nektek legyen szép napotok és kívánjatok sok sikert!-Tartotta csuriba a kezét, majd intett egyet, s már a lakásban sem volt. Bambán néztem utána, tulajdonképpen kora reggel fel sem tudtam fogni, hogy mégis mi folyik itt, de végül is aztán csak vállat rántottam, s vissza fordultam a reggelim felé.

-Örülök, hogy ilyen boldog a munka lehetősége miatt. Senkit sem láttam még ennyire örülni annak, hogy mehet dolgozni. Rajtad kívül..-Tette hozzá, ugyanis én is legalább ennyire fel voltam dobva anno a hírtől, hogy felvettek a kávézóba. Mondjuk hála Istennek ezen a reggelen nem kellett bemennem, úgyhogy vasárnap lévén egész nap csak pihenhettem.

-Én is örülök neki, remélem, hogy fel is veszik. Mondjuk nem számítottam rá, hogy egy hónap után fog csak találni, de hát..mindegy.-Rántottam vállat hanyagul, majd a tányéromat a mosogatóba tettem, s végül megtámaszkodtam a pultnál csípőmmel, így szemben voltam Jiminnel, aki az utolsó falatokat ette.

-Ne légy ilyen szigorú vele! Biztos, hogy nehéz lehet neki, ráadásul nem mindenhol szeretik ám a volt alkoholista embereket, tudod.-Motyogta orra alatt, majd Ő is a mosogatóba helyezte a tányért.-Inkább örülj neki, hogy ma szabad vagy és annak is, hogy esélyes, hogy a későbbiekben is az leszel.-Simított végig karomon egy pimasz mosollyal arcán, míg én felmorranva igyekeztem utána, s azonnal magamhoz húztam a derekánál fogva. Háta mellkasomnak nyomódott, én pedig lassú mozdulattal csúsztattam le válláról a bő pólóját, s csókoltam végig puha bőrén. Egy reszketeg sóhaj szaladt ki ajkai közül, s fejét oldalra billentve könyörgött többért, én pedig meg is adtam neki néma kérését, s aztán nyakát is behintettem nyálas csókokkal.

Szembe fordítottam magammal, majd egy határozott mozdulattal ajkaira tapadtam, közben pólója szegélyét gyűrtem, s aztán le is húztam azt róla, hogy a nappali valamelyik pontjába dobhassam azt. Feneke alá nyúlva kaptam fel az ölembe Őt, majd csókunkat meg nem szakítva indultam meg vele a szobája felé. Nem érintettem úgy már nagyon régóta, s kezdett hiányozni, alig bírtam tűrtőztetni magam.

Vadul téptem húsos ajkait, már levegőt is alig kaptunk, ám nem szándékoztam megszakítani csókunkat. Szerettem puháival játszani, mindennél jobban szerettem. Akárcsak Őt magát.