őszintén | jikook ✓

9.

Bár Jimin tényleg felajánlott minden segítséget egyelőre azt mondtam, hogy bírom még, de mindenképpen szólok, ha kell valami. Megígértem neki, hogy anyával leülök otthon beszélni és megprobálom jobb belátásra bírni, valamint megpróbálok hatni rá, hátha valamit elérek nála. Bár túl nagy dologra nem számítok tekintve, hogy egyszer ezen már túl voltunk és ennek ellenére mégis ugyan ott vagyunk ahol. Nem vagyok rá büszke, sőt, de remélem, hogy idővel az lehetek amiért jobb életmódot folytat. Már ha ez egyszer bekövetkezik. Ha nem, akkor tényleg kénytelen leszek segítséget kérni Jimintől. Ha már volt olyan kedves és aranyos, hogy felajánlotta. Mondjuk nem tudom, hogy mégis miért tette, hiszen nem ismertük egymást olyan eget rengetően sok ideje, pontosan 3 hete és két napja. Mindenesetre -ha jól vettem ki szavaiból-, tapasztalt ebben, úgyhogy gondolom emiatt.

A Jiminnel való beszélgetés után egyből hazafelé vettem az irányt, hogy anyával beszélni tudjak. Este nyolc is elmúlt mire haza értem, s biztos voltam benne, hogy már halálosan részeg lett addigra és igazam is volt. Mérlegeltem egy ideig, hogy így beszéljek-e vele egyáltalán, de végül arra jutottam, hogy muszáj leszek. Nem akarom ezt tovább húzni.

-Megjöttem!-Léptem be a nappaliba, ahol anyám feküdt a kanapén. Nem köszönt, csupáncsak karjával intett egyet, hogy hallotta. Sóhajtva dobtam le táskámat a fal mellé, majd a kanapé mögé álltam, s neki támaszkodva néztem le rá. Szenvedett, ez látszott rajta. Bal karja le lógott a bútorról, kezében egy üveg bor volt, másikkal pedig szemeit takarta. Hitetlenkedve néztem végig rajta, s annak ellenére, hogy már számtalanszor láttam így; mégis mindig undorodtam a látvány miatt. Nem voltam képes elhinni, hogy a mindig vidám és egészséges anyámból ez lett.-Beszélni szeretnék veled!-Vettem volna ki kezéből a boros üveget, ám ő annyira szorította azt, hogy el sem bírtam még csak húzni sem. Nagy szemekkel pislogtam rá, s mikor erősebben megrántottam az üveget hirtelen felém kapott, s körmével kissé felsértette a számat. Azonnal megéreztem a számban a vasas ízt, s ujjammal odakaptam, hogy megnézzem mennyire vészes a helyzet, ám inkább úgy döntöttem, hogy ennek adok egy fertőtlenítést. Nem hiszem el, hogy anya csak erre a két dologra képes. Inni és bántani.

Fertőtlenítés után vissza sem mentem hozzá, hanem lefürödtem, s ágyba dugtam magam. Beszéljen vele a franc akkor, én nem vagyok rá kíváncsi egy csöppet sem. Ha nem hajlandó változni, akkor engem sem érdekel ő.

Jimin: Minden rendben van szépfiú?

Jimin üzenete abban a pillanatban érkezett, hogy én majdnem elaludtam, ám még volt bennem annyi lélekerő, hogy megnézzem és válaszoljak.

Jungkook: Nem

Úgy döntöttem, hogy nem fogok neki hazudni, főleg, hogy már úgy is tud "mindent" anyámról. Valamint felesleges lett volna hazudnom, másnap így is úgy is szembe kell álljak vele és a szám alatti seb nem fogja elkerülni a figyelmét semmi képpen sem. Szóval értelmetlen lett volna.

Jimin: Mi a baj?

Jungkook: Holnap elmesélem!

Másnap -azaz szerdán-, gyanúm
beigazolódott, ugyanis Jimin már kora reggel a szekrényem előtt várt rám, s nem kerülte el figyelmét az újonnan szerzett sebem. Száját húzva nézett rám, s közben egy fáradt sóhajt engedett ki ajkai közül, közben hagyta, hogy csendben végezzem a dolgomat, s kipakoljam azokat amikre ma szükségem lesz.

-Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem sikerült megegyezésre jutnotok.-Vizslatta arcomat, közben utánam sietett, hiszen én elindultam a termem felé. Nem akartam sietni az alacsony termete miatt, de túlságosan lassan sem kellett mennem, hiszen magassága ellenére igencsak gyors tud lenni.

-Megegyezésre jutni?-Horkantottam fel.-Beszélni sem.-Rántottam vállat egy ideges szuszogás kíséretében, míg ő vállamra simított, s egy szomorú mosollyal arcán döntötte oldalra fejét.-Ne mondj semmit, nincs szükségem rá!-Legyintettem hanyagul, míg ő bólintott párat.

-Oké.-Halkult el.-Figyelj csak! Nekem ma randim van egy lánnyal, de holnapra tedd szabaddá magad! Szeretnélek elvinni valahova.-Mosolygott aranyosan, míg én szemöldök ráncolva néztem rá.

-Neked nem barátod van?

-Junghora gondolsz? Ohh, mi nem voltunk együtt, sőt. Na, de ráérsz holnap?-Kérdezte izgatottan.

-Persze!-Biccentettem, míg ő mosolyogva intett egyet, s magamra hagyott.

Jiminnek barátnője? Nem olyan régen kavart azzal a sráccal, mégis hogyan szerez ilyen rövid idő alatt ennyi embert magának? Nem mintha irigy lennék rá, sőt, isten óvjon tőle, de mégis ennek mi értelme van? Miért nem tud egy ember mellett megállni, miért kell hetente váltogatni a partnereit? Vagy netán a tökéletes párt keresi?

-Elbambultál babapofi!-Totyogott mellém Lisa a semmiből, s haját hátra dobta.-Kiabáltam neked.

-Bocsi!-Pillantottam rá egy másodpercre, míg ő legyintett.

-Új sebed van. Mi történt?-Kérdezte bizonytalanul, hiszen minden bizonnyal arra számított, hogy úgy sem fogok neki válaszolni.

-Anyám megkarmolt.-Sepertem ki frufrumat a szemem elől, majd a termem előtt megállva néztem le rá.-Anyám alkoholba fojtja a bánatát, ez pedig rajtam csattan. Később még mesélek királylány, de most órád van neked is és nekem is.-Pöcköltem meg orrát mosolyogva, hogy azt higgye minden rendben, ő pedig kuncogva bólintott egyet, s már el is iszkolt.

A napom javarészt a többiek által keletkezett faggattásokból állt, amik bár jól estek -hiszen törődtek velem-, kissé idegesítettek is. Úgy is mindent elmondok majd idővel, miért kell mindig kierőszakolni az emberből? Egyedül Lisa volt az egyetlen aki a napra békén hagyott, s bár ő próbálta a többieket is arra unszolni, hogy hagyjanak; nem sikerült neki. Tzuyu és Hyo Seop egészen addig faggattak, míg rájuk nem mordultam.

-Jól van, nem kell felhúzni magad csak mert a barátaid vagyunk és aggódunk érted! De akkor puffogj csak nyugodtan, majd legközelebb én is azt teszem!-Fonta keresztbe karjait Tzuyu, s sértődötten fordította el tőlem fejét. Sóhajtva hajtottam sajátomat vállára, miközben kissé oldalba fúrtam mutató ujjammal.

-Ne haragudjatok! Csak...Szégyellem.-Vallottam be nekik őszintén amit érzek, mert ha gáz, ha nem gáz; így gondoltam. Szégyelltem, hogy anyám ezt csinálja saját magával is és velem is, szégyelltem, hogy negyven éves létére ilyen életmódot folytat és mindent amit tett.

-Nem kell szégyelld, hisz' a barátaid vagyunk. Ha finganál sem kéne szégyellned magad.-Nevetett fel hihetetlenül Tzuyu.-Mi csak segíteni akarunk neked.-Rázta fejét kissé csalódottan.

-Tudom és köszönöm.-Biggyesztettem le ajkaim.

-Elmondod mi a baj?-Döntötte oldalra fejét Hyo Seop, míg én egy nagy levegőt vettem, s határozottan bólintottam egy nagyot.

-El!

2022.06.13.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺